Mad In Love 1. Rész

Író: Tia
Párosok: YuMark, 2jae
Történet: Mark és Jaebum kapcsolata nem felhőtlen, ennek legfőbb oka: Jaebum érzelmei. Még mindig, lassan öt év távlatából is a szívét más bitorolja, az exe, akiért bármit megtett volna, de neki el kellett mennie.
Mark akaratlanul is más karjai közé menekül, de vajon ezuttal jó embernek adja szívét?

Mark pov.

Ismét könnyeimmel küzdve sétálok végig a folyosón, bár szívem szerint futnék: még sem teszem. Nincs miért, nincs hova. Mégis menekülnék.

Mindig menekülnék, mégis itt sínylődőm bizonytalanul, dilemmák közt, fájdalmak közt.

- Állj meg! - fut utánam Jaebum, de nem teszem meg. Eszem ágában sincs. Nem akarom hallani, hogy véletlen volt, hogy többé nem teszi, mert mindig megteszi. Mindig ugyan az a lemez, mindig csak ígérget: ígéri, hogy megváltozik, de nem változik. Mindig ugyan az marad... És mégis itt vagyok tőle pár centire - Mark, várj meg! -, fog karomra és maga felé fordít.

Könnyes szemei szívem szorítják, még sem akarom látni, elfáradtam, bele fáradtam.

- Engedj el, kérlek! - hunyom le szemeim, mert nem merek rá nézni. Az a düh, amivel felém fordult pár perce, az a pofon, verés... Képtelen vagyok rá nézni, pedig szeretem. Mindennél jobban szeretem... Ezért viselem el, lassan öt éve.

- Engedj el, Jaebum kérlek! - kezdek el zokogni, mit látva magához húz és egyszerre nyugtat meg illata és taszít el érintése. Félek tőle, de szeretem.

- Ne haragudj rám szerelmem! - csókol hajamba, mi kellemes érzéssel tölt el és újra csapdába esek, újra karjai közé borulok. Ismét elárulom saját magam.

- Nem haragszom! - bújok hozzá.

Vajon valaha megváltozik? Egyszer tényleg jobb lesz? Most más lesz?

- Gyere velem. - suttogja fülembe, majd maga után húz, vissza a lakásunkba.

Szenvedélyesen csókol ajkaimra, majd tol a falnak, de még mindig reszketek az előbbi veszekedésünktől.

- Jaebum, nem-nem akarom. - fordulok el ajkaitól kicsit.

- Kívánlak! - nyal végig nyakamon, amitől ismét megremegek.

- N-ne! - remeg meg hangom is, ahogy ujjaival végig simít oldalamon pólóm alatt.

Ajkaival nyakam csókolgatja, minek köszönhetően karjaiba zuhanok, ezzel ellent mondva saját magamnak.

- Én úgy érzem - duruzsolja fülembe, mit utána megcsókol - igen is akarod. -, fogja meg combom, ezzel ösztönözve, hogy ölébe ugorjak, majd így nyom vissza a falnak végig a szemembe nézve.

- Akarlak! - csókol ajkamra, elmélyítve csókunk - Minden porcikádat! - harap alsó ajkamra - Légy az enyém! - szedi le felsőm, majd kulcs csontom kezdi bujtogatni, mivel teljesen elveszi a józan eszem is.

- A francba is Im Jaebum! Tiéd vagyok! - kulcsolom ujjaimat fekete hajába, majd hagyom, hogy azt tegyen, amit akar velem.

Jaebum pov.

Végig simítok forró bőrén, míg nyakába harapok finoman: ezzel kiváltva édes kis nyögéseit.

Rettegtem, hogy most végleg elüldöztem magamtól, de ezek szerint jobban szeret, mint hittem. Csak tudnám mit szeret bennem még mindig.

Emlékszem mikor a legmélyebb fájdalmamban megláttam este a klubban, ahogy táncolt és elhatároztam, hogy az enyém lesz. Akkor csak egy éjszakát akartam, érzelmek, beszélgetések nélkül. Csak dugni akartam, míg el nem múlik a fájdalmam, de mégis... Mégis a szívembe zártam azon az estén. Nem akartam megismerni, nem akartam, de megtettem. Azóta képtelen vagyok szabadulni tőle. De nem csak Marké a szívem és ez teljesen felemészt.

Magamhoz ölelem Markot, majd szobánkba viszem és elfektetem az ágyon.

- Szeretlek Mark, szeretlek! - puszilom meg finom ajkait, majd elmélyítve kigombolom farmerját. Kell nekem, akarom, mégis hiányzik valami. Valaki... Ő!