Mad in Love 19. Rész

Író: Tia
Párosok: YuMark, 2jae
Történet: Mark és Jaebum kapcsolata nem felhőtlen, ennek legfőbb oka: Jaebum érzelmei. Még mindig, lassan öt év távlatából is a szívét más bitorolja, az exe, akiért bármit megtett volna, de neki el kellett mennie.
Mark akaratlanul is más karjai közé menekül, de vajon ezuttal jó embernek adja szívét?

Sziasztok! Remélem tetszik majd és érdekel a folytatás ❤❤❤

Jackson pov.

- Mi? - néz rám Mark elkerekedett szemekkel és én azonnal megbánom, hogy elmondtam neki.

Tudtam, hogy nem szabad, de nem bírtam tovább.

- De ezt, hogy érted? - kérdezi nagyokat pislogva. Nem hiszem el, komolyan...

- Úgy, hogy akkor és úgy fekszik le velem ahogy akarja és bizonyos szabályokat be kell tartanom. De ennél többet nem tudhatsz! Ezt sem szabadna.

- Jackson... - néz rám teljes döbbenettel, de valami más is megcsillan a szemében.

- Ne néz rám így kérlek! - hajtom le a fejem - Tudom mennyire szánalmas vagyok, nem akarom ezt tovább firtatni.

- Miért lennél szánalmas? - kérdezi kedvesen megfogva kezem.

- Tudod sokan, legalábbis akik ezt tudják: gondolják így. Nem egyszer hoztak már megalázó helyzetbe emiatt és Yugyeom hiába áll ki mellettem és próbál segíteni: nehéz ilyenkor nem utálni magam. Megértem, ha most undorodsz tőlem, de ő ... - de szavamba vág.

- Jackson nem undorodom tőled! - ölel magához - Csak nem, nem értem miért... Azt hittem ő más... Bántott téged?

- Nem tett semmi olyant, amit én ne akartam volna. Vannak furcsa kérései vagy kevésbé jóleső szokásai, de Yugyeom nem rossz ember. Nem kell tartanod tőle! Legfőképpen nem tudhatja meg, hogy ezt kikotyogtam! - fogom meg vállát, így egy picit eltolva magamtól nézek szemébe.

- Miért nem? - néz rám értetlenül, de aranyosan, ami megmosolyogtat.

- Mert nem akarja, hogy tud. Nem akarja, hogy ismerd ezt az oldalát és megígértette velem, hogy nem mondom el.

Yugyeom pov.

Jackson lehangoltságát már Mark is észre vette és biztos vagyok benne, hogy csak kedvességből simogatta, de akkor is rosszul esett és kivételesen nem Jacksont féltettem, hanem magam. Nem akartam, hogy Mark máshoz is hozzá érjen rajtam kívül.

- Idióta vagy Yugyeom! - suttogóm magamnak a hideg zuhany alatt. Nem hiszem el, hogy képes vagyok így megörülni egy fiútól.

- Yugyeom? Merre vagy? - hallom meg Jackson hangját a nappaliból, így elzárom a csapot és meg törölközőm, majd felhúzva nadrágom - persze megint a szobában hagytam a pólóm - megyek ki hozzájuk.

- Itt vagyok. Sokáig el voltatok. - megyek a csaphoz, hogy igyak egy kis vizet.

- Bo-bocsánat. - hallom meg Mark kissé szégyenlős hangját, amiért furcsán nézek rá.

- Nem kell bocsánatot kérned csak legközelebb szóljatok, mert aggódtam, hogy bajotok esett. - lépek elé megfogva kezét, mire riadtan, de kíváncsian nézi kezem.

Jacksonra nézek, hátha megtudom miért viselkedik ilyen furcsán Mark, de csak mosolyogva pakol le a nappaliba. Érdekes, vajon mi történhetett?!

- Yugyeom, nekem most haza kell mennem. - áll mellém Jackson, Mark pedig azonnal rá néz nagy szemeivel. Valami nekem itt nem tetszik...

- Holnap visszajössz? - nézek én is rá. Tudom, hogy nincs minden rendben a szüleivel, ezért sem szeretném, ha egyedül lenne.

- Ne-nem hiszem. - hajtja le fejét - talán tartva picit a válaszomtól, de tudhatná, hogy fontosabb ennél.

- Csak vigyázz magadra és ha rosszul érzed magad: nyugodtan hívj fel! - ölelem meg Jacksont, majd mikor Mark bemegy a szobámba: homlokon puszilom. Szívesebben marnék most ajkaira, de tudom most erre van szüksége, most törődés kell neki.

- Csókot nem kapok? - mosolyog rám csábosan.

- Hát most lágy akartam lenni, de akkor magadra vess! - mosolygok rá szemtelenül, majd azonnal mélyen csókolom meg, úgy falva ajkait ahogy csak ritkán szoktam.

Pár perc múlva nyakamról mellkasomra csúsznak ujjai, míg derekára fogva közelebb húzom magamhoz.

- Ez megfelel? - vállok el puha ajkaitól, míg elpirulva pislog és kapkodja a levegőt - Imádom, hogy még mindig képes vagy ennyitől is zavarba esni.

- Mennem kell. - próbál higgadtan beszélni, de bánatára csak aranyosra sikeredik.

- Menj csak és hívj, ha van valami! - puszilok utoljára homlokára, majd elengedem hadd menjen.

- Szia. - mosolyog rám és megfogva táskáját már el is indul.

Miután Jackson elment szobám felé megyek. Érdekelne mi baja Marknak vagy egyáltalán mi történt, mert nagyon különösen viselkedett.

- Szia. Mit csinálsz? - állok meg az ajtóban Markra nézve ki az ágy mellett ülve merült bele telefonjába.

- Hm? Se-semmit. Jackson elment? - néz fel megilletődve, hirtelen leoldva mobilját.

- El. És mond csak, mit csináltatok ma? - zárom be az ajtót, majd mellé ülők, de hallom, hogy szaporábban veszi a levegőt - Mi a baj? - nézek rá kérdőn, kissé talán aggódva.

- Nincs semmi, csak elfáradtam picit. - fordul el, de tudom hazudik.

- Rosszul hazudsz. - jelentem ki - Nem szeretem, ha valaki hazudik nekem. - nézek rá.

- Yu-Yugyeom - néz rám hirtelen olyan tekintettel, mit nem szerettem volna látni. Mint mikor az nap este riadtan rohant haza, most már tudom azért, mert félt mit kap a késésért.

- Miért félsz tőlem? - nyúlnék keze után, de elhúzza - Mark?

- Nem akartam hazudni. - hunyja le szemeit.

- Akkor válaszolj őszintén. - simítok arcára.

- Nem tehetem. - suttogja halkan, de már kezdem sejteni. Viszont, ha igazam lesz...

- Jaebum vagy Jackson volt? - húzódom el tőle, inkább a falra tekintve.

- Mi? - kérdi meglepetten, de most nincs az az Isten, amiért rá nézzek. Nem akarom látni, hogy fél tőlem.

- Ki mondta el?

- Yugyeom...

- Inkább nem érdekel. Csinálok vacsit - állok fel az ajtóhoz menve - addig pakolj ki nyugodtan. - sétálok ki magára hagyva a szobában.

Remek, most már esélytelen, hogy valaha is szeressen.

Mark pov.

Fájt látni ahogy Yugyeom ki megy a szobából, de nem mertem azonnal utána menni.

Féltem, de nem kimondottan tőle. Viszont nem akartam elárulni Jacksont.

Kilépve a nappaliba látom, hogy Yugyeom tényleg a konyhában mozgolódik. Szomorúnak tűnik, de legalábbis rossz kedvűnek.

Picit tartva tőle mit szól, de háta mögé állva fonom köré karjaim hasán összekulcsolva ujjaim.

- Mark? - ejti ki meglepetten nevem, megfogva hasán pihenő kezem.

- Ne haragudj rám! - bújok hátához teljesen.

- Miért haragudnék? Te nem csináltál semmi rosszat. - kezdi el simogatni kezem - Inkább te ne haragudj rám!

- Nem fogok. - ölelem jobban magamhoz, mi talán meglepi, de még engem is.

- Mark? Mit szeretnél? - kérdi kíváncsian próbálva megfordulni ölelésemben, de szorosabban bújok hozzá, így nem tud - Na, mi az? - húzza végül el kezem és megfordulva rám néz, így pedig én azonnal fülig pirulva kezdem inkább a padlót pásztázni.

- Se-semmi. - kezdek el idegeségemben inkább ujjaival játszani, mik még mindig enyéimhez kulcsolódnak. Nem tudom, nem merem kimondani.

- Mondtam, hogy nem szeretem, ha valaki hazudik nekem. - nyúl álam alá, ezzel kényszerítve, hogy szemébe nézzek - Utoljára kérdezem meg: mit szeretnél?

- Mu-mutasd meg...