Mad in Love 20. Rész

Író: Tia
Párosok: YuMark, 2jae
Történet: Mark és Jaebum kapcsolata nem felhőtlen, ennek legfőbb oka: Jaebum érzelmei. Még mindig, lassan öt év távlatából is a szívét más bitorolja, az exe, akiért bármit megtett volna, de neki el kellett mennie.
Mark akaratlanul is más karjai közé menekül, de vajon ezuttal jó embernek adja szívét?

Khm... Vissza fogtam Yugyeomot, úgyhogy ne bántsátok... 😳

Yugyeom pov.

Meglepetten nézek csillogó szemeibe és valami olyant látok tekintetében, amit még sosem.

- Mark - de azonnal szavamba vág.

- Nem akarom, hogy tovább titkolózz előttem.

- Akkor kérdezz és válaszolok. - sóhajtok fel ahogy ujjaival mellkasomra simít.

- Most nem választ akarok Yugyeom. - pirul el saját szavaitól. Istenem, de édes, viszont éppen ezért nem tehetem.

- Nem, nem lehet. - fogok kezére, mivel már hasam simogatja.

- Akkor sem, ha akarom? - néz szemembe bánatosan, de érzem ezzel csak meghatni akar.

Istenem Mark, mi ütött beléd?

- Nem rég még féltél tőlem, most pedig azt akarod, hogy mutassam meg: milyen vagyok? Mark, akár ki árulta is el, nem minden lett elmondva.

- Lássuk csak... Nem szereted a kötöttségeket, nem szereted, ha valaki nemet mond. Felizgulsz, ha a partnered ki van szolgáltatva neked és ezt ki is használod. - simul jobban hozzám - Kihagytam valamit? - néz rám incselkedve.

- Igen... Még pedig azt, hogy ez a partneremnek nem mindig fájdalom mentes. - marok csípöjére, mi vészesen közel van hozzám - Akár meg is sérülhetnél, én pedig megígértem, hogy nem bántalak.

- Yugyeom - hajtja fejét vállamra, míg nagyott sóhajt - csak tedd meg.

- Miért akarod? - simogatom meg hátát, de válasz helyett csak jobban hozzám bújik - Válaszolj és akkor mutatok valamit! - ajánlom fel, közben fejben felpofozom magam.

- Vagy mutatsz valamit és utána válaszolok. - leheli szavait nyakamra, mitől megborzongok.

- Nem alkudozunk Mark. - tolom el magamtól picit, de erre csak egy édes mosollyal reagál.

- Akkor... Büntess meg! - csókol ajkaimra nyakam köré fonva karjait.

Heves csókja meglep, főleg ahogy magához húz. Mást ezért biztos megszidnék, de tőle ez most kimondottan jól esik.

Mivel eddig nem mélyítette el csókunk, így megteszem én, amivel meglephettem, mert azonnal visszább vesz a lendületéből.

Megmosolyognám ezt a tettét, de most inkább csak mélyebben csókolom.

Nem, továbbra sem egyeztem bele, csupán remélem így rá jön, hogy ez nem neki való és nem akarja.

- Yu-Yugyeom - akadozik légvétele mikor elválók puha ajkaitól, de annyira édesen szuszog, hogy muszáj elmosolyodnom.

- Most válaszolsz? - nyúlok álla alá, hogy szemembe nézzen, de inkább lehunyja hosszú pilláit.

- Még nem. - leheli halkan, nekem pedig támad egy igen csak gonosz ötletem.

- Akkor lássuk meddig bírod a hallgatást! - suttogóm fülébe, mit utána megharapok, majd végig csókolok nyakának hófehér bőrén.

Édesen nyög fel karjaimban, így biztosra veszem nem fogja sokáig bírni.

- Mostantól egy hangot sem adhatsz ki vagy leállok! - nézek mélyen szemébe, majd mélyen megcsókolva fordítóm meg és ültetem fel a konyha pultra.

Végig simítok külső combján, mitől már megfeszül kezemben, de csendben marad. Elválva ajkaitól szemébe nézek, míg ujjaim felsője alá vezetve simítok végig puha bőrén és be kell valljam: nagyon élvezem ezt. Mark lehunyja pilláit gyorsabban véve a levegőt, megpróbálva csendben maradni, így ajkaiba harapva szuszog ahogy hasát kezdem simogatni.

- Ennyire nem szeretnél válaszolni? - kérdem, hátha megadja magát, de ügyesen visszafolytja szavait... - Jó fiú! - puszilok homlokára, főképp azért, mert, ha most megcsókolom, biztos sosem engedem el ajkait.

Mélyebben harap ajkába, ahogy mellbimbóját kezdem ingerelni, de még mindig próbálja visszatartani hangjait.

Szemeit ismét behunyja, de most kihasználva ezt: kihúzom kezem felsője alól és nadrágja gombját oldom ki, majd cipzárját is lehúzom.

Szemeit kíváncsian veti munkálkodó ujjaimra, mik lassan simítanak végig már-már merev férfiasságán.

- Csak nem tetszik valami? - mosolygok rá szemtelenül, de nem néz rám, bár így is látom, hogy elpirult.

Merevedésére fogok még a vékony ruhadarabon keresztül és lassan kezdem masszírozni, mitől mélyebben harap ajkaiba, de talán már túlságosan is mélyen, mert megcsillan egy pici vércsepp ajkain.

- Markie, ennyire ne erőltesd! Akkor inkább halkan nyögj. - puszilok ajkaira, lábai közé furakodva - Kapaszkodj! - suttogóm füléhez hajolva, majd combjaira fogva emelem meg, egyenesen a szobám felé indulva ott pedig az ágyra téve. Édesen fonja még mindig nyakam köré karjait, így nem engedem el, csupán ajkaira csókolok.

Felszisszen ahogy elmélyítem csókunk, ezért elválok tőle kipirosodott arcát csodálva.

- Lehetetlenül édes vagy! - suttogóm, bár inkább magamnak jegyzem meg.

Továbbra sem szólal meg csak incselkedően elmosolyodik, bennem pedig valami mintha elszakadna.

Szenvedélyesen marok ajkaira, míg nadrágba bújtatom ujjaim, így markolva fenekére. Mark csókunkba nyög, de már nem érdekel, hogy miben egyeztünk meg. Érezni akarom, érinteni akarom.

Megemeli csípőjét, így letudom húzni a felesleges ruha darabókat róla, majd feltérdelve teljesen megszabadítóm ruháitól. Felültetem, hogy felsőjét is letudjam húzni, így megpillantva hófehér itt-ott kissé lilult bőrét. Tudom, hogy Jaebum nem szándékosan bántotta, de most megtudnám folytani.

Foltjaitól szinte azonnal visszaesik a lelkesedéseim, így sarkaimra ülve teszem félre felsőjét.

- Mi bánt? - fogja meg kezem.

- Nem akarok több foltot a testeden, nem akarom, hogy fájjon. - vallom be, szemébe nézve.

- Ez nem a te hibád volt, nem tehetsz róla.

- Mark - nyúlok álla alá - miért akarod? Félned kellene, elmenekülnöd, elfelejtened engem...

- Azt akarom, hogy önmagad légy mellettem. Ismerni akarlak, de nem az álarcod, hanem az igazi Yugyeomot. - súgja ajkaimra én pedig meghatódva csókolok vissza elfektetve az ágyon.

Ha rajtam múlik sosem ismeri meg az igazi Yugyeomot, de fontosabb ő nekem annál, hogy elengedjem.

Kezeit fogva vezetem nadrágomhoz és értve a célzást: kezdi el lejjebb húzni. Feltérdelve segítek neki ebben, majd lerakva a ruhaanyagot: lábai közé térdelek. Megcsókolva édes ajkait ismét elfektetem, majd nyakát kezdem puszikkal beborítani. Ajkaim egyre lejjebb vándorolnak puha bőrén, majd alhasához érve meg szívom az érzékeny részt és tovább puszilgatom, míg makkjához érve rácsókolok ezzel egy mély sóhajt kiváltva belőle.

Megremeg, ahogy ajkaimmal kényeztetem és édesen sóhajtozik, viszont mikor hajamba kap: elválok tagjától felé magasodva kulcsolom össze ujjainkat és csókolom meg.

- Tudod, most még leállíthatsz, később már nem fogsz tudni... - nézek mélyen a szemébe.

- Nem áll szándékomban! - feleli határozottan, ahhoz képest, hogy kapkodja a levegőt.

- Szavad ne feledd! - suttogóm fülébe, felhúzva egyik lábát, majd ajkaira hajolva mélyülök el forró testében.

- Yu-Yugyeom! - akadozik hangja.

- Lélegezz mélyeket! - puszilok homlokára, magamat is türtőztetve.

Most figyelmesnek kell lennem!

- Mo-mozogj! - sóhajt mélyeket, de látom szemében megcsillanni apró könnyeit.

Eleget téve kérésének: kezdek lassú mozgásba, mély lökésekkel. Fájdalmas sóhajai hamar váltanak jól eső nyögések sokaságává, majd mikor önkénytelenül is felemeli csípőjét egyik lökésemnél: fel sikít.

- Ahh, ott! Mé-még! - nyög fel, ahogy újra és újra elérem gyenge pontját.

- Nézz rám! - szólok rá, mire azonnal teljesíti kérésem - Annyira édes vagy! - nézek mélyen szemébe, gyorsítva a mozgásomon.

Mikor már érzem, hogy mindjárt elélvez: lassítok mozgásomon és szándékosan kerülöm prosztatáját.

- Ahh, ne! - szorítja össze szemeit, de tudom, hogy csak a kielégületlenség mondatja ezt vele.

- Nem mondtam, hogy beszélhetsz! - szorítom feje fölé kezeit, csuklóinál szorosan tartva.

Nyüszögve próbál szabadulni, fogásomból, de hamar feladva inkább csípőjét próbálja meg úgy mozdítani, hogy elérjem gyenge pontját.

- Nem fog menni édes! - suttogom fülébe, majd végig nyalva nyakán: szívni kezdem a puha bőrt, viszont mikor ismét fájdalmasan sóhajt: megesik rajta a szívem, így gyorsabban, de pontosabban kezdek lökni, minden egyes mozdulattal eltalálva érzékeny pontját.

- Yu-Yugyeom! - nyögi nevem, szemembe nézve, ahogy elélvezve kidomborítja mellkasát.

- Gyönyörű vagy! - csókolom meg pihegő ajkait, majd gyorsabban lökve élvezek el én is, majd kiélvezve az orgazmus utolsó hullámait is: ki húzódom forró testéből, elengedve csuklóit.

Mark pihegve bújik hozzám, aprókat remegve karjaimban. Ki mászva öleléséből kelnék fel, de hirtelen felülve kapaszkodik derekamba, mellkasomra hajtva fejét.

- Ne-ne menj el! - suttogja kissé talán megtörve, amit most nem igazán tudok hova tenni.

- Csak vizet akartam hozni, gondolom szomjas vagy. - simítok puha hajába, tincseivel játszva.

- Nem kell! Maradj itt! - bújik szorosabban, így inkább csak elfektetem, majd mellé dőlve magunkra húzom a takarót és hagyom, hogy hozzám bújva szenderüljön álomba.

Mark, fogalmad sincs mit tettél ezzel...