Párosok: YuMark, 2jae
Történet: Mark és Jaebum kapcsolata nem felhőtlen, ennek legfőbb oka: Jaebum érzelmei. Még mindig, lassan öt év távlatából is a szívét más bitorolja, az exe, akiért bármit megtett volna, de neki el kellett mennie.
Mark akaratlanul is más karjai közé menekül, de vajon ezuttal jó embernek adja szívét?
~ Sziasztok! Nos
nem ér bántani a következő tartalomért... Pár felmerülő kérdésre szerettem
volna ekképp választ adni... És remélem tetszeni fog! ~
Yugyeom pov.
Mark édesen alvó arcát nézve játszadozom szőke
tincseivel, míg nem lassacskán pislogni kezd.
- Jó reggelt! - néz szemembe
édesen pislogva.
- Neked is. - puszilok
homlokára - Jól vagy? - simítok
végig a takaró alatt puha bőrén, fenekénél megállítva kezem.
- Ühüm. - pirul el szinte
azonnal.
- Édes vagy! - mosolygok rá
szemtelenül, amiért még inkább elpirul és mellém fekszik inkább.
- Yugyeom - sóhajt mélyen
hátat fordítva nekem.
Érzem, hogy kérdezni szeretne csak nem mer, így
megölelve nyakába csókolok, majd a füléhez hajolva suttogom szavaim.
- Mit szeretnél
tudni? - mosolygok
bátortalanságán, hisz eddig mindig bátrabb volt.
- Miért fogtad
vissza magad? - pislog
maga elé.
- Megígértem, hogy
nem bántalak, de akkor most én is kérdezek! Kitől tudod? - kérdek rá arra mi
már azért tegnap óta zavar.
Nem válaszol csak jobban hozzám simul, de látom ujjai
közt szorosan tartja a takarót.
- Miért nem
válaszolsz? -
ölelem jobban magamhoz, de most picit megremeg - Mitől félsz?
- Nem félek. - suttogja maga elé, de már túl erős a gyanúm
egy személyre.
- Jackson volt. - inkább állítom, sem,
mint kérdem és a némasága igazolja is -
Szóval igen. - engedem el és visszamászom az ágy másik felébe.
- Ne legyél mérges
rá! Én nem hagytam békén. - bújik hozzám -
Yugyeom tényleg nem akarta elmondani és - mondja, de szavába vágok.
- Nem kell ennyire
védened. -
simítok tincsei közé.
- Jaebum és
Youngjae tényleg miattad szakított? - kérdezi a semmiből hirtelen.
- Ez most, hogy?
Honnan? -
nyúlok álla alá, hogy szemembe nézzen.
- Tudnom kell
miért csinálta ezt. -
sóhajt lehunyt pillákkal. Igaza van, tudnia kell.
- Igen, miattam.
Tudod Youngjae régen az én párom volt és bár szakítottunk, tartottuk a
kapcsolatot. Nem sokkal később megismerte Jaebumot, de sokáig titkolta előtte,
hogy miért is jár át hozzám. Aztán egy nap Jaebum megkérte, hogy legyen a párja
és mivel Youngjae is szerette így bele ment. Hiába mondtam neki, hogy mondja el
mielőtt baj lesz: nem tette meg. Régóta együtt voltak, de Youngjae nem feküdt
le vele, ami kezdte idegesíteni Jaebumot, így egy este követte hozzám. Jaebum
konkrétan betört hozzám és Youngjaenak rontott, hogy miért csalta meg, pedig
nem kimondottan erről volt szó. Youngjae megszállottan szerette, ha
kiszolgáltatott volt, majd idővel mást is meg ismert és mindkét szerepben
szeretett lenni. Nem tudott másképp élvezni, de Jaebumot nem akarta bele
rángatni. Akkor este sírva könyörgött Jaebumot hogy bocsásson meg neki. Jaebum
másnap felkeresett és megkért, hogy segítsek neki, mert nem akarja elveszíteni a
szerelmét.
- És te bele
mentél...
- Bele, de már az
első alkalom után megbántam. Youngjaenak nem volt újdonság, ha többen voltak
körülötte, de Jaebum nehezen viselte, hiába csak is Youngjae ért hozzá. Nem
bírta és tudtam, hogy minden egyes alkalom után rosszul volt, szinte a fürdőbe
zárkózott, de Youngjae nem vette észre ő folyton többet és többet akart.
- De Jaebum miért
hagyta ezt? Miért nem szakított?
- Én is sokszor
kérdeztem tőle, de mindig csak annyit mondott, hogy jobban szereti annál, hogy
emiatt elhagyja. De mikor egy alkalommal Youngjae túlzásba esett és Jaebum
szinte elájult, nem bírtam tovább. Másnap reggel is még mindig csak magatehetetlenük
feküdt, tele foltokkal testén... Tudtam, hogy ez nem neki való és akkor már ő
is elgondolkodott, hogy nem fogja sokáig bírni ezt. Talán akkor beszéltünk
először őszintén egymással, de azóta is ő a legjobb barátom. Továbbra sem akart
szakítani, de beszélt Youngjaevel, hogy vegyen vissza. De nem tette meg. Inkább
szakított, minthogy lemondjon erről, legalábbis Jaebumnak ezt mondta. Jaebum
egy hónappal később elköltözött, hogy felejtsen, de láthatóan nem jött össze
neki.
- És valójában
miért szakított vele?
- Ezt én is csak
később tudtam meg. Mindennél jobban szerette Jaebumot, de nem tudott volna
megváltozni, így inkább eltaszította, hogy ne bánthassa. Most már kiengedsz? -
mosolygok rá.
- Nem. - ül csípőmre, majd
fölém hajol - Nem akarlak elengedni! -
csókol meg.
Elmélyítem csókunk, míg magam alá fordítom.
- Sajnálom, hogy
lényegében miattunk szenvedtél az elmúlt években. - simítok végig
arcán.
- Nem a te hibád
volt. -
puszil arcomra, mi annyira aranyos tőle, hogy muszáj mosolyognom rajta.
Ajkaira puszilok, majd kulcscsontját kezdem
csókolgatni végig forró bőrén. Mellbimbóját erősen szívom meg mitől élvezettel
teli hangon nyög fel, így ujjaimmal csípőjére simítok várva, míg fellök, majd
visszatolva az ágyra: szorosan tartom. Mellkasát kezdem csókokkal beborítani,
majd hasához érve óvatosan veszem fogaim közé puhabőrét: aprót harapva rá. Meglepetten,
de jól esően nyög fel, mire ravaszul mosolygok fel rá.
Szóval akkor ez még bele fér. Oké...
Alhasához érve kezdem csókolgatni majd picit
harapdálni érzékeny bőrét, mitől alig tudom leszorítani az ágyba.
Nyögései mellett meghallom telefonom csengését, így
elválva tőle: elveszem az éjjeli szekrényről.
- Tessék. - veszem fel
anélkül, hogy megnézném ki az, de jobban tettem volna, ha előbb megnézem.
- Yu-Yugyeom - hallom Jackson
sírásba hajló hangját, mi azonnal megrémít.
- Mi történt? Hol
vagy? -
kérdem frusztráltan, amire Mark meglepetten pislog rám.
- Ne-nem tudom,
egy sikátorban. -
kezd egyre inkább sírni.
- Mi történt? - kérdem, de már
sejtem.
- Apa meglátta a
szívás foltot a nyakamon. Szá-számon kért és nem bírtam tovább hazudni nekik. - sóhajt mélyen - Yugyeom, azt-azt mondta, hogy többé nem
akar látni... Azt mondta, hogy undorító vagyok és nem vagyok a fia.
- Nincs igaza - kelek fel és
kezdek el öltözködni fél kézzel -,
Figyelj mond meg hol vagy, érted megyek!
- Két sarokra a
lakásomtól a sikátorban. De Yugyeom valamit tudnod kell! - szipog halkan.
- Mit? Mit
csináltál? -
kérdem félve, hátha kárt tett magában.
- Én-én elmondtam
Marknak, hogy - de
nem hagyom, hogy végig mondja.
- Ezt már tudom.
- Ne haragudj!
Sa-sajnálom tényleg! Me-megpróbáltam titokban tartani, de - kezdene
mentegetőzni, de most ez érdekel a legkevésbé.
- Jacks, nem
haragszom, ne aggódj emiatt! - próbálom megnyugtatni, de most már Mark is
aggodalmasan figyel - Tíz perc és ott
vagyok! El ne mozdulj addig!
- Siess kérlek! - mondja halkan és
érzem van még valami, amit nem mondott el.
- Jacks
összeveszett a szüleivel és - mesélnék neki, de ujjait ajkaimra
tapasztja.
- Menj és vigyázz
rá! -
puszil ajkaimra, nekem pedig több sem kell: már indulok is.
Bár a lehető leggyorsabban vezetek, így is bele telik
15percbe, míg találok egy sikátort Jackson lakása körül.
Hiába csörgetem: nem veszi fel, de hallom
csengőhangját így követem az irányít. Már örülnék, hogy megtaláltam, de sajnos
tévednem kell.
Bár telefonja itt van, Jacksont sehol sem találom csak
egy vértócsát a mobil mellett.
- Jacks, hol vagy?

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése