Mad in Love 22. Rész

Író: Tia

Párosok: YuMark, 2jae

Történet: Mark és Jaebum kapcsolata nem felhőtlen, ennek legfőbb oka: Jaebum érzelmei. Még mindig, lassan öt év távlatából is a szívét más bitorolja, az exe, akiért bármit megtett volna, de neki el kellett mennie.

Mark akaratlanul is más karjai közé menekül, de vajon ezuttal jó embernek adja szívét?

Sziasztok babócák! :) Itt is lenne az új rész és bár tudom nem lett túl jó :/ azért remélem lesz akinek tetszik.

LOVE

Yugyeom pov.

Ideges, gyors léptekkel veszem az irányt Jackson lakása felé, remélve ott találom. Rettenetesen zavar a tudat, hogy nem tudom hol van, mi van vele, mellesleg az a sok vér sem egy kellemes látvány a mobilja mellett.

Jackson lakása közel van, így hamar oda érek. Kopogtatva reménykedem benne, hogy Jacks nyit ajtót, de helyette olyan személy áll előttem, akit eddig csak képeken láttam.

- Maga ki csoda? – lép elém, de emlékezve Jacks szavaira: dühöm felizzik.

- Hol van Jackson? – kerülöm ki és lépek beljebb, remélve, hogy itt van valahol.

- Elment, de mi köze ehhez?

- Hogy mi közöm? A fia sírva hívott fel egy sikátorból, hogy maga hogyan bánt vele és mire oda értem már sehol sem találtam csak egy vértócsát és a mobilját. Ha bármi baja lesz, azért maga a felelős! – fogom meg felsőjét a falnak lökve, majd telefonomért nyúlok és felhívom azt a személyt, aki segíthet megtalálni.

- Szia Yugyeom, rég beszéltünk. – szólal meg kedvesen.

- Jacks eltűnt, segítened kell! – megyek ki a lakásból vissza a sikátor felé, közben gondosan körbe nézve, hátha megtalálom.

- Ohm Yugyeom, csináltál valamit? – kérdi bátortalanul. Nem hibáztatom hisz nem mondtam még el semmit, de azért fáj a feltételezés.

- Nem, én nem. Az apjával veszett össze és felhívott, hogy menjek érte, de mire a sikátorhoz értem eltűnt. Viszont a mobilja körül rengeteg vér van. – állok meg az említett helyen, de képtelen vagyok oda nézni.

- Küld el a címet és indulok! Te pedig ne menj sehova addig! – mondja határozottan és örülök, hogy rá tényleg mindig lehet számítani.

- Köszönöm! – teszem le és küldöm el neki a címet és amíg ide érnek felhívom Markot.

- Szia. – köszön halkan és nem tudom eldönteni, hogy most szomorú vagy unott.

- Szia. Jackson nem ment oda? – kérdem, bár érzem érzékenyen érinti most Jackson említése. Abba bele sem gondoltam ez hogy fog kihatni kettejükre.

- Nem. Mért nem veled van? – kérdi továbbra is halkan.

- Baj van? – húzom fel szemöldököm. Annyira különös.

- Nincs, de válaszolj! – hazudik, érzem, hogy hazudik.

- Nem volt itt mire ide értem, de – nem hagyja, hogy végig mondjam.

- Hol vagy? Oda megyek!

- Nem! Te most maradj nálam, hátha oda megy! Ne aggódj, oké? – nem akarom, hogy ide jöjjön, otthon nagyobb biztonságban van – Mark, maradj otthon! Rendben? – kérdem újra, mert nem válaszolt.

- Rendben! – szipog picit, így már biztosan tudom, hogy sír – Találd meg!

- Te pedig ne sírj! – suttogóm halkan, hátha megnyugszik, majd leteszem a telefont.

- Szia. – száll ki autójából Bambam, majd elém lép – Na most mesélj el mindent, amit tudsz! – kér meg és míg mesélek: alaposan felméri a területet – Értem… Nézd személyleírás alapján elkezdjük keresni és te pedig ne add fel! Vannak ellenségei a fiúnak?

- Nem, legalábbis nem tudok róla. Igazság szerint csak nem rég költöztünk Szöulba és kétlem, hogy annyira ismerkedett volna. – kezdek el gondolkodni, hátha eszembe jut valami, de ilyenkor jövök rá, hogy mennyire nem beszélgettünk egymással.

Elő kapva telefonom, felhívom Jaebumot, hátha látta valahol, mert talán még ő az akit tudom, hogy ismer.

- Láttad ma Jacksont? – rohanom le kérdésemmel köszönés nbélkül.

- Neked is szia és mellesleg nem. Miért is? – kérdi álmos hangon.

- Eltűnt! – mondom ki egyszerűen, belül felpofozva magam, amiért hagytam ki menni tegnap az ajtón.

- Hol vagy? Oda megyek!

Elmondom a címet majd visszamegyek Bambamhez, ki mostanra már kihívta a csapatát is, akik már munkához láttak.

- Megtaláljuk, ígérem! – ölel magához, mire csak idegesen sóhajtok. És ha nem találják meg?

Megígértem, hogy adok neki időt, hogy nem fogom elárulni… De megtettem!

- Engedjék ide! – lép el tőlem én pedig követve útját: meglátom Jaebumot, ahogy felém tart.

- Picur, jól vagy? – ölel meg én pedig kezdem egyre rosszabbul érezni magam – Szóval nem… Nyugodj meg, megtaláljuk! Sőt, mi most – fogja meg kezem – körbe nézünk a környéken! – húz ki az egyre növekvő közegből – Bambam, hívj, ha van valami! – fordul még vissza barátomhoz, majd elindul húzva maga után.

Már két órája biztos kocsikázunk, de kétlem, hogy egyedül elkeveredhetett erre felé, mert még én sem jártam itt.

- Yugyeom, elég! – állítja le az autót – Ezzel így nem megyünk semmire, haza viszlek! – fordul felém.

- Nem, nem mehetek haza! Meg kell találnunk!

- És ha már haza ment?

- Mark már hívott volna. – nézek rá – Ne haragudj! Tudom zavar, hogy nálam van.

- Nem az zavar, hogy nálad van, csak – akad meg mondatában.

- Csak?

- Láttam, hogy bejössz neki és azt is, hogy ez kölcsönös, sőt… Yugyeom, ő – tudom mit mondana, de szavába vágok.

- Tudod, ő sem egy kis angyal. – gondolok arra, ahogy tegnap elvette az eszem – de igazad van, tetszik és fontos is számomra, viszont már mindent tud.

- Yu-Yugyeom – néz rám ijedten, de csak megmosolygom ezt.

- Ne aggódj miatta. Nem tudnám bántani és nem is akarom!

- Lefeküdtél vele? – hajtja le fejét szégyenlősen.

- Tegnap Jackson haza ment, mert itt vannak a szülei. – fordulok el – Mark pedig édes volt és azt mondta mutassam meg milyen az igazi Yugyeom… Nem akartam, de észre sem vettem mennyire elvette az eszem.

- Na várj! Te megbántad? – nevet ki, de amint érzékeli a helyzet súlyát, abba hagyja és megfogja a kezem – Yugyeom, mi a baj?

- Jackson azóta velem van, amióta te elmentél. Évek óta rajtad kívül ő az egyetlen, aki beszélgetni akar velem, aki meghallgat, aki mellettem áll mindenben. Nagyon fontos nekem viszont tényleg szerelmes belém, de ezt sosem fogom tudni viszonozni. – húzom össze magam.

- Szerintem ő ezt már az elején tudta, de mi történt veled? Azt mondtad sosem érdekelt és nem is fog érdekelni mi van az alárendeltekkel, mert ha egy feladja jön a másik. Na, erre a mondatodra kristály tisztán emlékszem. – néz rám megrovón.

- Megváltoztam és ezt is Jacksonnak köszönheted. – mosolygok, ahogy azokra a hetekre gondolok mikor megpróbált leszoktatni a drogokról, mi mellesleg sikerült is neki – Sosem mertem előtte álmodni, de hála neki most azzal foglalkozhatóm, amit tényleg szeretek. Adott egy életcélt és segített is végig menni rajta. Jaebum, ha baja esett… – de szavamba vág.

- Nem lesz baja és nem a te hibád, hogy eltűnt! – fonja össze ujjainkat – Te megpróbáltál időben ide érni és különben is, gondolj bele: téged hívott, bízik benned és akár hol is van, tudja, hogy megtalálod! – néz rám bíztatóan, mi most igazán jól esik – És most igen is haza viszlek, mert Mark egyedül nem marad el és gondolom nem mondtad el neki mi történt.

- Sírt mikor beszéltünk, de elakarta titkolni előlem.

- Érdekes, ok nélkül nem szokott sírni. Hm… Beszélnetek kellene erről.

- Jaebum, mi van, ha megbánta? Ha nem kér belőlem többet? – nézek rá meglepően komoly tekintettel.

- Akkor lesz egy másik és ott lesz Jackson is.

- És ha én nem akarok mást csak Markot? – mondom ki hangosan érzéseimet, mire Jaebum érdeklődve fordul felém.

- Ezt, hogy érted? – húzza fel szemöldökét.

- Azt hiszem túl közel került a szívemhez. – hajtom le fejem.

- Te szerelmes vagy?