Reggel a konyhában ülve kortyolgatom a kávém és
próbálom elhinni, hogy tényleg lefeküdtem Jiminnel. Egyszerűen azt is képes
vagyok eldönteni, hogy bánom-e vagy sem. Annyira jó volt vele, annyira kellett
az érintése, hogy szinte kiálltot érte a lelkem – Jó reggelt! – ül le mellém Namjoon, míg Jin mosolyogva kerüli meg
a pultot kiöntve egy-egy adag kávét –
Na, jó volt az éjszaka? – mosolyog rám perverzen barátom.
- Hallottátok? –
fordulok Jin felé, aki csak elpirulva ül le mellénk.
- Nem elég
vastagok a falak. – neveti el magát Namjoon és hátba
vereget. Remek…
- Ha engem
kérdezel, nem kell bánnod. Igazán aranyosak vagytok együtt. – mosolyog
rám Jin, ami most jól esik, de persze Jimin is ezt a pillanatot választja a
megjelenésre és annyira zavarban van, hogy félek, elájul – Gyere csak, csinálok reggelit! – mosolyog rá Jin, de a fiú meg
sem moccan a küszöbön állva, ami már kezd furcsa lenni.
- Mi a baj kicsim? – sétálok
mellé, de mikor meglátom a kezében a fecnit: azonnal elveszem tőle – Mi ez? Hol találtad? – nézek rémült
szemeibe, majd megnézem mi áll rajta.
„Figyelmeztettelek!”
– olvasom el, majd visszanézek Jiminre, míg Namjoon elveszi tőlem a cetlit – Véres a ruhád. – fogom meg szerelmem
csuklóját és felhúzom az anyagot, ami egy mély vágást takart csuklóján – Ez-ezt hol szerezted? – nézek rémült
szemeibe, de mikor könnyezni kezd magamhoz ölelem.
- Fá-fájt a
karom és olyan volt, mintha valaki megvágott volna. A-a lap ott volt rajtam. – kezd
el sírni – Hoseok, valaki volt ott a
szobában! – kapaszkodik belém remegve és tudom mennyire retteghet most, de
most már én is kezdek félni. Namjoon az asztalhoz ültet, Jimin az ölembe mászik
ő pedig körbe néz a szobánkban, hogy van-e valaki ott, de nem talál semmit – Ho-Hoseok, félek! – bújik nyakamba,
de most nem tudok semmi biztatót mondani, én is kicsit megilletődtem. Az az
állat ott volt Jiminnel egy szobában és-és bántotta. Akár meg is ölhette volna…
- Többet egy
percre sem hagylak egyedül! – puszilok arcára.
- A ház körül
sem találtam senkit, szóval vagy még itt van vagy már előbb eltűnt. Sajnálom,
fogalmam sincs hogyan juthatott be valaki. – simogatja
meg Jimin haját, ki ezért rá néz – Ne félj,
megduplázzuk az őrséget a ház előtt. Sehunékat pedig ma bevisszük az őrsre. – mondja
majd rémült párja felé fordul. A francba Jinre nem is gondoltam, pedig
tulajdonképp az ő házába törtek be –
Kicsim, te ma maradj itthon! Nem akarom, hogy veszélybe kerülj! – öleli meg
és annyira bűntudatom van most, hogy miattam kell félteni-e a szerelmét.
- Nem akarok
visszamenni a szobába! – néz rám Jimin, kisírt szemeivel.
- Nem is kell! –
guggol mellénk Jin – Majd alszotok a mi szobánkban! – simogatja meg – Nem fognak bántani, ne félj! – vigasztalja
és most örülök a legjobban a mindig pozitív Jinnek – Gyere, nem hagyhatjuk, hogy ezek a senkiháziak elrontsák a napot!
Csinálok reggelit, segítesz? – mosolyog, mintha mi sem történt volna és
esküszöm még én is megnyugszom picit.
Míg Jimin Jinnek segít reggelit készíteni és Namjoon
után megyek, mert nem tűnt túl őszintének az imént – Mi történt Nam? – állok meg az ajtófélfának dőlve. Kétségbe
esetten és frusztráltan pakolászik, ami még inkább zavarba hoz – Namjoon, mi folyik itt?
- Megöltek két
őrt a ház előtt és ezt találtam Jin éjjeli szekrényén. – mutat
felém egy véres cetlit „Sokan élveznék a
kis párod társaságát Namjoon!” – olvasom el és még levegőt is elfelejtek
venni – Bent voltak a mi szobánkban is…
Hoseok, ha Jinnek baja esik, azt-azt – de nem tudja befejezni, mert Jimin
fájdalmas sikítása üti meg a fülünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése