Ray of Hope - 7. Rész (+18)

Író: Tia
Műfaj: Yaoi
Páros: JiHope (BTS)

Besorolás: +12, +16, +18

Tartalom: Hoseok lassan harmincas éveiben járó író, ki már elveszítette élete célját, így csak sodródik a napok tömkelegéjével, de egy megszokott estéje során találkozik egy aprócska fiúval, kit meg kell mentenie. Hogy milyen hatással lesz a fiú az életére és mi is történt vele, amiért segítségre szorul? A részekből megtudhatod... ?

Jimin mellkasomon feküdve kérdezget összevissza az életemről és egyszerűen annyira édes, ahogy a legunalmasabb dologból is a legizgalmasabbat hozza ki… de aztán én is faggatóm egy picit pár dologról – Jimin, Sehun szokott bántani? – túrok fekete tincsei közé.

- Régebben igen, de mostanában már ritkábban. – bújik szorosabban hozzám – Tudod, ha megadod magad, már nem olyan rossz… - szomorodik el hangja.

- Sajnálom, beszéljünk másról? – fordítom magam alá, hogy szemébe nézhessek – Lemenjünk? – simítok végig arcán, ahogy elmosolyodik.

- Inkább csókolj meg! – pirul el, én pedig elmosolyodom, de teszem, amit kér. Olyan finom a csókja, ahogy óvatosan ízlelgeti ajkaimat és hagyja, hogy mélyítsem a csókunk. Mellkasa hevesen emelkedik fel-le, ujjaival hajamba kap, míg háta ívbe feszül, bennem pedig egyre inkább növekszik a vágy, ami nem igazán kellemes most, hisz nem tehetem meg vele… Nem, ezt lehet… Elszakadok ajkaitól és míg nagykortyokban veszi a levegőt, én végig cirógatva arcát: próbálok megnyugodni. Nem Hoseok, nem fektetheted meg! – Miért hagytad abba? – néz rám éjben fekete szemeivel és egyszerűen elakad a szavam, ahogy fellök csípőjével – Érzem, hogy akarsz, miért nem teszed meg?

- Nem lehet. – hunyom le pilláim és nyakába hajolok. Még a bőrének is olyan finom illata van.

- Akkor sem, ha akarom? – lep meg, amiért visszapillantok rá – Hoseok, fontos vagy nekem és szeretnék veled lenni! – néz rám olyan őszintén és zavarban, hogy képtelen vagyok ellen állni neki.

- Várj egy picit! – állok fel és kulcsra zárom az ajtót, nehogy Namék esetleg bejöjjenek, majd visszamászom Jiminhez – De, ha valami nem jó, akkor szólj! – bólint, én pedig magamhoz ölelve csókolom meg mélyen, most már kicsit magabiztosabban, míg ujjaimmal felhúzom picit a pulcsiját és felsimítok oldalán, majd ezt megteszem a másik oldalán is ő pedig édesen felkuncog – Annyira édes vagy! – csókolok nyakára, majd végig a kis sérülésein, mintha elmúlnának. Felhúzom hasán a pulcsit és most köldökébe puszilva kezdem simogatni puha bőrét.

- Ahh – nyög fel, ahogy végig nyalok alhasán. Felmosolyogva ülök csípőjére, míg lehúzom a felsőjét, majd egész felső testén csókolok végig, mitől édesen sóhajtozik alattam.

- Akkor most szabaduljunk meg ettől. – húzom le nadrágját, ő pedig huncut mosollyal emeli meg csípőjét, hogy letudjam húzni, de amikor vissza ülök megint fellök csípőjével, amitől már én is fel nyögők – Ezt még ne! – szólok rá, de csak édeses kezd el kacagni – Tudod, nagyon kis huncut vagy. – csókolom meg.

- És? Talán nem tetszik? – simít végig a pólóm alatt.

- De igen! – el sem hiszed mennyire tetszik…

Addig-addig kényeztetem, míg végül már én sem bírom tovább, ezért tovább lépve én is megválok ruháimtól és lehúzom boxerét. Nos a kis Jimin nem is olyan kicsi… Lábai közé furakodva kezdem el kényeztetni számmal, míg felkészítem a továbbiakra és mikor már kéjesen nyögdécsel és elég tágnak érzem, elválok férfiasságától és ajkaira csókolva összefonom ujjainkat, míg elmerülök benne. Elismerem, nem lehet számára ez most a legkényelmesebb, de próbálok mindenhogy segíteni, hogy élvezze és egy idő után már ő maga irányít hogyan jobb neki, majd mikor eltalálom prosztatáját: élvezettel sikít fel és kérlel még. Legszívesebben megenném annyira édes, ahogy felsikítva elélvez alattam én pedig pár lökéssel később követem.

- Szeretlek Hoseok! – bújik nyakamba meg-meg remegve karjaim közt és egyszerűen el sem hiszem, amit mond, de mégis muszáj meg csókolnom.

- Én is téged! – húzom magunkra a takarót és halom, ahogy kis idő múlva elszenderedik.

Szeretlek picurka, de vajon neked ez jó…?