Párosok: YuMark, 2jae
Történet: Mark és Jaebum kapcsolata nem felhőtlen, ennek legfőbb oka: Jaebum érzelmei. Még mindig, lassan öt év távlatából is a szívét más bitorolja, az exe, akiért bármit megtett volna, de neki el kellett mennie.
Mark akaratlanul is más karjai közé menekül, de vajon ezuttal jó embernek adja szívét?
Khm...
Vissza fogtam Yugyeomot, úgyhogy ne bántsátok... 😳
Yugyeom
pov.
Meglepetten nézek csillogó szemeibe és valami
olyant látok tekintetében, amit még sosem.
- Mark - de
azonnal szavamba vág.
- Nem
akarom, hogy tovább titkolózz előttem.
- Akkor
kérdezz és válaszolok. - sóhajtok fel ahogy ujjaival mellkasomra simít.
- Most
nem választ akarok Yugyeom. - pirul el saját szavaitól. Istenem, de édes,
viszont éppen ezért nem tehetem.
- Nem, nem
lehet. - fogok kezére, mivel már hasam simogatja.
- Akkor
sem, ha akarom? - néz szemembe bánatosan, de érzem ezzel csak
meghatni akar.
Istenem Mark, mi ütött beléd?
- Nem
rég még féltél tőlem, most pedig azt akarod, hogy mutassam meg: milyen vagyok?
Mark, akár ki árulta is el, nem minden lett elmondva.
- Lássuk
csak... Nem szereted a kötöttségeket, nem szereted, ha valaki nemet mond.
Felizgulsz, ha a partnered ki van szolgáltatva neked és ezt ki is használod. - simul
jobban hozzám - Kihagytam valamit? -
néz rám incselkedve.
-
Igen... Még pedig azt, hogy ez a partneremnek nem mindig fájdalom mentes. - marok csípöjére,
mi vészesen közel van hozzám - Akár meg
is sérülhetnél, én pedig megígértem, hogy nem bántalak.
-
Yugyeom - hajtja fejét vállamra, míg nagyott sóhajt - csak tedd meg.
- Miért
akarod? - simogatom meg hátát, de válasz helyett csak
jobban hozzám bújik - Válaszolj és akkor
mutatok valamit! - ajánlom fel, közben fejben felpofozom magam.
- Vagy
mutatsz valamit és utána válaszolok. - leheli szavait nyakamra,
mitől megborzongok.
- Nem
alkudozunk Mark. - tolom el magamtól picit, de erre csak egy édes
mosollyal reagál.
-
Akkor... Büntess meg! - csókol ajkaimra nyakam köré fonva karjait.
Heves csókja meglep, főleg ahogy magához húz.
Mást ezért biztos megszidnék, de tőle ez most kimondottan jól esik.
Mivel eddig nem mélyítette el csókunk, így
megteszem én, amivel meglephettem, mert azonnal visszább vesz a lendületéből.
Megmosolyognám ezt a tettét, de most inkább
csak mélyebben csókolom.
Nem, továbbra sem egyeztem bele, csupán remélem
így rá jön, hogy ez nem neki való és nem akarja.
-
Yu-Yugyeom - akadozik légvétele mikor elválók puha
ajkaitól, de annyira édesen szuszog, hogy muszáj elmosolyodnom.
- Most
válaszolsz? - nyúlok álla alá, hogy szemembe nézzen, de
inkább lehunyja hosszú pilláit.
- Még
nem. - leheli halkan, nekem pedig támad egy igen csak
gonosz ötletem.
- Akkor
lássuk meddig bírod a hallgatást! - suttogóm fülébe, mit utána
megharapok, majd végig csókolok nyakának hófehér bőrén.
Édesen nyög fel karjaimban, így biztosra veszem
nem fogja sokáig bírni.
-
Mostantól egy hangot sem adhatsz ki vagy leállok! - nézek
mélyen szemébe, majd mélyen megcsókolva fordítóm meg és ültetem fel a konyha
pultra.
Végig simítok külső combján, mitől már
megfeszül kezemben, de csendben marad. Elválva ajkaitól szemébe nézek, míg
ujjaim felsője alá vezetve simítok végig puha bőrén és be kell valljam: nagyon
élvezem ezt. Mark lehunyja pilláit gyorsabban véve a levegőt, megpróbálva
csendben maradni, így ajkaiba harapva szuszog ahogy hasát kezdem simogatni.
-
Ennyire nem szeretnél válaszolni? - kérdem, hátha megadja magát,
de ügyesen visszafolytja szavait... - Jó
fiú! - puszilok homlokára, főképp azért, mert, ha most megcsókolom, biztos
sosem engedem el ajkait.
Mélyebben harap ajkába, ahogy mellbimbóját
kezdem ingerelni, de még mindig próbálja visszatartani hangjait.
Szemeit ismét behunyja, de most kihasználva
ezt: kihúzom kezem felsője alól és nadrágja gombját oldom ki, majd cipzárját is
lehúzom.
Szemeit kíváncsian veti munkálkodó ujjaimra,
mik lassan simítanak végig már-már merev férfiasságán.
- Csak
nem tetszik valami? - mosolygok rá szemtelenül, de nem néz rám, bár
így is látom, hogy elpirult.
Merevedésére fogok még a vékony ruhadarabon
keresztül és lassan kezdem masszírozni, mitől mélyebben harap ajkaiba, de talán
már túlságosan is mélyen, mert megcsillan egy pici vércsepp ajkain.
-
Markie, ennyire ne erőltesd! Akkor inkább halkan nyögj. -
puszilok ajkaira, lábai közé furakodva -
Kapaszkodj! - suttogóm füléhez hajolva, majd combjaira fogva emelem meg,
egyenesen a szobám felé indulva ott pedig az ágyra téve. Édesen fonja még
mindig nyakam köré karjait, így nem engedem el, csupán ajkaira csókolok.
Felszisszen ahogy elmélyítem csókunk, ezért
elválok tőle kipirosodott arcát csodálva.
-
Lehetetlenül édes vagy! - suttogóm, bár inkább magamnak jegyzem meg.
Továbbra sem szólal meg csak incselkedően
elmosolyodik, bennem pedig valami mintha elszakadna.
Szenvedélyesen marok ajkaira, míg nadrágba bújtatom
ujjaim, így markolva fenekére. Mark csókunkba nyög, de már nem érdekel, hogy
miben egyeztünk meg. Érezni akarom, érinteni akarom.
Megemeli csípőjét, így letudom húzni a
felesleges ruha darabókat róla, majd feltérdelve teljesen megszabadítóm
ruháitól. Felültetem, hogy felsőjét is letudjam húzni, így megpillantva hófehér
itt-ott kissé lilult bőrét. Tudom, hogy Jaebum nem szándékosan bántotta, de
most megtudnám folytani.
Foltjaitól szinte azonnal visszaesik a
lelkesedéseim, így sarkaimra ülve teszem félre felsőjét.
- Mi
bánt? - fogja meg kezem.
- Nem
akarok több foltot a testeden, nem akarom, hogy fájjon. - vallom
be, szemébe nézve.
- Ez nem
a te hibád volt, nem tehetsz róla.
- Mark - nyúlok álla
alá - miért akarod? Félned kellene,
elmenekülnöd, elfelejtened engem...
- Azt
akarom, hogy önmagad légy mellettem. Ismerni akarlak, de nem az álarcod, hanem
az igazi Yugyeomot. - súgja ajkaimra én pedig meghatódva csókolok
vissza elfektetve az ágyon.
Ha
rajtam múlik sosem ismeri meg az igazi Yugyeomot, de fontosabb ő nekem annál,
hogy elengedjem.
Kezeit fogva vezetem nadrágomhoz és értve a
célzást: kezdi el lejjebb húzni. Feltérdelve segítek neki ebben, majd lerakva a
ruhaanyagot: lábai közé térdelek. Megcsókolva édes ajkait ismét elfektetem,
majd nyakát kezdem puszikkal beborítani. Ajkaim egyre lejjebb vándorolnak puha
bőrén, majd alhasához érve meg szívom az érzékeny részt és tovább puszilgatom,
míg makkjához érve rácsókolok ezzel egy mély sóhajt kiváltva belőle.
Megremeg, ahogy ajkaimmal kényeztetem és édesen
sóhajtozik, viszont mikor hajamba kap: elválok tagjától felé magasodva
kulcsolom össze ujjainkat és csókolom meg.
- Tudod,
most még leállíthatsz, később már nem fogsz tudni... - nézek
mélyen a szemébe.
- Nem
áll szándékomban! - feleli határozottan, ahhoz képest, hogy
kapkodja a levegőt.
- Szavad
ne feledd! - suttogóm fülébe, felhúzva egyik lábát, majd
ajkaira hajolva mélyülök el forró testében.
-
Yu-Yugyeom! - akadozik hangja.
-
Lélegezz mélyeket! - puszilok homlokára, magamat is türtőztetve.
Most
figyelmesnek kell lennem!
-
Mo-mozogj! - sóhajt mélyeket, de látom szemében megcsillanni
apró könnyeit.
Eleget téve kérésének: kezdek lassú mozgásba,
mély lökésekkel. Fájdalmas sóhajai hamar váltanak jól eső nyögések sokaságává,
majd mikor önkénytelenül is felemeli csípőjét egyik lökésemnél: fel sikít.
- Ahh,
ott! Mé-még! - nyög fel, ahogy újra és újra elérem gyenge
pontját.
- Nézz
rám! - szólok rá, mire azonnal teljesíti kérésem - Annyira édes vagy! - nézek mélyen
szemébe, gyorsítva a mozgásomon.
Mikor már érzem, hogy mindjárt elélvez:
lassítok mozgásomon és szándékosan kerülöm prosztatáját.
- Ahh,
ne! - szorítja össze szemeit, de tudom, hogy csak a
kielégületlenség mondatja ezt vele.
- Nem
mondtam, hogy beszélhetsz! - szorítom feje fölé kezeit,
csuklóinál szorosan tartva.
Nyüszögve próbál szabadulni, fogásomból, de
hamar feladva inkább csípőjét próbálja meg úgy mozdítani, hogy elérjem gyenge
pontját.
- Nem
fog menni édes! - suttogom fülébe, majd végig nyalva nyakán:
szívni kezdem a puha bőrt, viszont mikor ismét fájdalmasan sóhajt: megesik
rajta a szívem, így gyorsabban, de pontosabban kezdek lökni, minden egyes
mozdulattal eltalálva érzékeny pontját.
-
Yu-Yugyeom! - nyögi nevem, szemembe nézve, ahogy elélvezve
kidomborítja mellkasát.
-
Gyönyörű vagy! - csókolom meg pihegő ajkait, majd gyorsabban
lökve élvezek el én is, majd kiélvezve az orgazmus utolsó hullámait is: ki húzódom
forró testéből, elengedve csuklóit.
Mark pihegve bújik hozzám, aprókat remegve
karjaimban. Ki mászva öleléséből kelnék fel, de hirtelen felülve kapaszkodik
derekamba, mellkasomra hajtva fejét.
- Ne-ne
menj el! - suttogja kissé talán megtörve, amit most nem
igazán tudok hova tenni.
- Csak vizet
akartam hozni, gondolom szomjas vagy. - simítok puha hajába,
tincseivel játszva.
- Nem
kell! Maradj itt! - bújik szorosabban, így inkább csak elfektetem,
majd mellé dőlve magunkra húzom a takarót és hagyom, hogy hozzám bújva
szenderüljön álomba.
Mark,
fogalmad sincs mit tettél ezzel...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése