Párosok: YuMark, 2jae
Történet: Mark és Jaebum kapcsolata nem felhőtlen, ennek legfőbb oka: Jaebum érzelmei. Még mindig, lassan öt év távlatából is a szívét más bitorolja, az exe, akiért bármit megtett volna, de neki el kellett mennie.
Mark akaratlanul is más karjai közé menekül, de vajon ezuttal jó embernek adja szívét?
Jaebum pov.
Jackson tényleg aranyos, ahogy pörög és minden dalra tökéletes ritmusban táncol. Megértem Yugyeomot, amiért maga mellett tartja, de sajnálom is a kis szőkét, mert most hiába tűnik gondtalannak. Ismerem Yugyeomot és tudom, hogy milyen. Már csak azt remélem Mark elhiszi, hogy Jackson a párja és nem fog vele kezdeni. Nem, nem hiszem, hogy megcsalna, de érzem rajta, hogy eltávolodott tőlem és nem akarom elveszíteni! Vissza fogom szerezni!
- Szia, Jaebum! - hallok meg egy ismerős hangot és ahogy meglátom ki az, levegőt venni is elfelejtek - Jó újra látni. - lép teljesen elém, de képtelen vagyok reagálni. Mit keres itt?
- Youngjae, mit keresel itt? - áll elém Yugyeom a semmiből, amiért nagyon is hálás vagyok.
- Nekem talán nem szabadna buliznom? - hallom hangján, hogy mosolyog.
- Jaebum - fogja meg kezem Mark, riadtan nézve rám. Istenem! Nem, nem szabad Youngjaera gondolnom! Itt van nekem Mark, őt szeretem... Őt kell szeretnem...
- De, szabad. Nekünk úgyis más programunk van. - fordul felém barátom, majd megfogja Jackson kezét.
- Menjünk! - parancsol rám, ahogy régen mindig tette és akarva, vagy akaratlanul, de szót fogadok.
- Jacks, elkísérnéd Markot hozzám? Mindjárt mi is megyünk. - mondja és bár Mark nem akar nélkülem tovább menni, mégis hallgat rá egy kis vita után.
- Jól vagy? - néz rám, vállamra fogva.
Nem tudom mit válaszolhatnék.
- Miért volt itt? - nézek rá és érzem, ahogy a könnyeim kezdik marni szemeim.
- Ígérd meg, hogy nem csinálsz hülyeséget! Oké? - törli le könnyeim.
- Yugyeom - nézek rá. Nem tudom mit mondhatnék. Nem!
- Csak gondolkodj mielőtt cselekszel! - ölel magához én pedig teljesen elveszve engedem szabadjára könnyeim.
A napok csak múlnak még sem tudok másra gondolni, csak rá. Miért volt ott? Mit akarhatott?
- Jaebum, mi a baj? - puszil Mark mellkasomra, mivel máskor megnyugtatna, de most csak a figyelmem kelti fel vele.
- Semmi kicsim. - simítok végig mesztelen testén.
Hihetetlen, de azóta, hogy újra láttam, csak akkor tudok másra gondolni, ha Mark velem van. Ő az egyetlen mentsváram.
- Elmondod ki volt az a fiú a bárban? - néz rám ártatlanul, félve tekintve rám.
- Nem akarok erről beszélni. - csókolok finom ajkaira.
Ha mást nem is, de azt legalább sikerült eddig betartanom, hogy nem bántom.
- Miért nem? - bújik szorosabban hozzám, kissé megremegve.
Talán még mindig félne tőlem?
- Kicsim ígérem, idővel elfogom mondani, de most-most nem megy. Még nem! - futtatom ujjaimat hajába, simogatva puha tincseit.
- Ma nem kell bemennem a céghez. Itthon maradsz velem? - csókolok hajába.
- Bármennyire is szeretnék, nem tehetem. Van egy banda, akik nem sokára debütálnak, így dupla óráik vannak. - csókol meg -, de este bepótolhatjuk. - mosolyodik el huncutul.
Talán a nap legrosszabb pontja, amikor felkellve mellőlem elkezd készülődni. Nem szeretném, ha elmenne, mert önző mód, nem akarok egyedül maradni a gondolataimmal.
- Biztos nem maradsz? - húzom vissza magamhoz sáljánál fogva egy csókra.
- Biztos. Muszáj mennem! - ölel meg még egyszer, majd kilép az ajtón engem pedig magával ragad a hiány érzete. Nem tudom, mihez kezdenék nélküle.
A konyhába sétálva úgy döntök főzők egy teát, de mikor felteszem épp megszólal a csengő. Mosolyogva sétálok az ajtóhoz.
- Talán itt hagytad a kulcsod? - nyitom ki az ajtót, de álmaimban sem gondoltam volna arra, hogy mi fog fogadni.
- Te mit keresel itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése