Mad in Love 21. Rész

Író: Tia
Párosok: YuMark, 2jae
Történet: Mark és Jaebum kapcsolata nem felhőtlen, ennek legfőbb oka: Jaebum érzelmei. Még mindig, lassan öt év távlatából is a szívét más bitorolja, az exe, akiért bármit megtett volna, de neki el kellett mennie.
Mark akaratlanul is más karjai közé menekül, de vajon ezuttal jó embernek adja szívét?

~ Sziasztok! Nos nem ér bántani a következő tartalomért... Pár felmerülő kérdésre szerettem volna ekképp választ adni... És remélem tetszeni fog! ~

Yugyeom pov.

Mark édesen alvó arcát nézve játszadozom szőke tincseivel, míg nem lassacskán pislogni kezd.

- Jó reggelt! - néz szemembe édesen pislogva.

- Neked is. - puszilok homlokára - Jól vagy? - simítok végig a takaró alatt puha bőrén, fenekénél megállítva kezem.

- Ühüm. - pirul el szinte azonnal.

- Édes vagy! - mosolygok rá szemtelenül, amiért még inkább elpirul és mellém fekszik inkább.

- Yugyeom - sóhajt mélyen hátat fordítva nekem.

Érzem, hogy kérdezni szeretne csak nem mer, így megölelve nyakába csókolok, majd a füléhez hajolva suttogom szavaim.

- Mit szeretnél tudni? - mosolygok bátortalanságán, hisz eddig mindig bátrabb volt.

- Miért fogtad vissza magad? - pislog maga elé.

- Megígértem, hogy nem bántalak, de akkor most én is kérdezek! Kitől tudod? - kérdek rá arra mi már azért tegnap óta zavar.

Nem válaszol csak jobban hozzám simul, de látom ujjai közt szorosan tartja a takarót.

- Miért nem válaszolsz? - ölelem jobban magamhoz, de most picit megremeg - Mitől félsz?

- Nem félek. - suttogja maga elé, de már túl erős a gyanúm egy személyre.

- Jackson volt. - inkább állítom, sem, mint kérdem és a némasága igazolja is - Szóval igen. - engedem el és visszamászom az ágy másik felébe.

- Ne legyél mérges rá! Én nem hagytam békén. - bújik hozzám - Yugyeom tényleg nem akarta elmondani és - mondja, de szavába vágok.

- Nem kell ennyire védened. - simítok tincsei közé.

- Jaebum és Youngjae tényleg miattad szakított? - kérdezi a semmiből hirtelen.

- Ez most, hogy? Honnan? - nyúlok álla alá, hogy szemembe nézzen.

- Tudnom kell miért csinálta ezt. - sóhajt lehunyt pillákkal. Igaza van, tudnia kell.

- Igen, miattam. Tudod Youngjae régen az én párom volt és bár szakítottunk, tartottuk a kapcsolatot. Nem sokkal később megismerte Jaebumot, de sokáig titkolta előtte, hogy miért is jár át hozzám. Aztán egy nap Jaebum megkérte, hogy legyen a párja és mivel Youngjae is szerette így bele ment. Hiába mondtam neki, hogy mondja el mielőtt baj lesz: nem tette meg. Régóta együtt voltak, de Youngjae nem feküdt le vele, ami kezdte idegesíteni Jaebumot, így egy este követte hozzám. Jaebum konkrétan betört hozzám és Youngjaenak rontott, hogy miért csalta meg, pedig nem kimondottan erről volt szó. Youngjae megszállottan szerette, ha kiszolgáltatott volt, majd idővel mást is meg ismert és mindkét szerepben szeretett lenni. Nem tudott másképp élvezni, de Jaebumot nem akarta bele rángatni. Akkor este sírva könyörgött Jaebumot hogy bocsásson meg neki. Jaebum másnap felkeresett és megkért, hogy segítsek neki, mert nem akarja elveszíteni a szerelmét.

- És te bele mentél...

- Bele, de már az első alkalom után megbántam. Youngjaenak nem volt újdonság, ha többen voltak körülötte, de Jaebum nehezen viselte, hiába csak is Youngjae ért hozzá. Nem bírta és tudtam, hogy minden egyes alkalom után rosszul volt, szinte a fürdőbe zárkózott, de Youngjae nem vette észre ő folyton többet és többet akart.

- De Jaebum miért hagyta ezt? Miért nem szakított?

- Én is sokszor kérdeztem tőle, de mindig csak annyit mondott, hogy jobban szereti annál, hogy emiatt elhagyja. De mikor egy alkalommal Youngjae túlzásba esett és Jaebum szinte elájult, nem bírtam tovább. Másnap reggel is még mindig csak magatehetetlenük feküdt, tele foltokkal testén... Tudtam, hogy ez nem neki való és akkor már ő is elgondolkodott, hogy nem fogja sokáig bírni ezt. Talán akkor beszéltünk először őszintén egymással, de azóta is ő a legjobb barátom. Továbbra sem akart szakítani, de beszélt Youngjaevel, hogy vegyen vissza. De nem tette meg. Inkább szakított, minthogy lemondjon erről, legalábbis Jaebumnak ezt mondta. Jaebum egy hónappal később elköltözött, hogy felejtsen, de láthatóan nem jött össze neki.

- És valójában miért szakított vele?

- Ezt én is csak később tudtam meg. Mindennél jobban szerette Jaebumot, de nem tudott volna megváltozni, így inkább eltaszította, hogy ne bánthassa. Most már kiengedsz? - mosolygok rá.

- Nem. - ül csípőmre, majd fölém hajol - Nem akarlak elengedni! - csókol meg.

Elmélyítem csókunk, míg magam alá fordítom.

- Sajnálom, hogy lényegében miattunk szenvedtél az elmúlt években. - simítok végig arcán.

- Nem a te hibád volt. - puszil arcomra, mi annyira aranyos tőle, hogy muszáj mosolyognom rajta.

Ajkaira puszilok, majd kulcscsontját kezdem csókolgatni végig forró bőrén. Mellbimbóját erősen szívom meg mitől élvezettel teli hangon nyög fel, így ujjaimmal csípőjére simítok várva, míg fellök, majd visszatolva az ágyra: szorosan tartom. Mellkasát kezdem csókokkal beborítani, majd hasához érve óvatosan veszem fogaim közé puhabőrét: aprót harapva rá. Meglepetten, de jól esően nyög fel, mire ravaszul mosolygok fel rá.

Szóval akkor ez még bele fér. Oké...

Alhasához érve kezdem csókolgatni majd picit harapdálni érzékeny bőrét, mitől alig tudom leszorítani az ágyba.

Nyögései mellett meghallom telefonom csengését, így elválva tőle: elveszem az éjjeli szekrényről.

- Tessék. - veszem fel anélkül, hogy megnézném ki az, de jobban tettem volna, ha előbb megnézem.

- Yu-Yugyeom - hallom Jackson sírásba hajló hangját, mi azonnal megrémít.

- Mi történt? Hol vagy? - kérdem frusztráltan, amire Mark meglepetten pislog rám.

- Ne-nem tudom, egy sikátorban. - kezd egyre inkább sírni.

- Mi történt? - kérdem, de már sejtem.

- Apa meglátta a szívás foltot a nyakamon. Szá-számon kért és nem bírtam tovább hazudni nekik. - sóhajt mélyen - Yugyeom, azt-azt mondta, hogy többé nem akar látni... Azt mondta, hogy undorító vagyok és nem vagyok a fia.

- Nincs igaza - kelek fel és kezdek el öltözködni fél kézzel -, Figyelj mond meg hol vagy, érted megyek!

- Két sarokra a lakásomtól a sikátorban. De Yugyeom valamit tudnod kell! - szipog halkan.

- Mit? Mit csináltál? - kérdem félve, hátha kárt tett magában.

- Én-én elmondtam Marknak, hogy - de nem hagyom, hogy végig mondja.

- Ezt már tudom.

- Ne haragudj! Sa-sajnálom tényleg! Me-megpróbáltam titokban tartani, de - kezdene mentegetőzni, de most ez érdekel a legkevésbé.

- Jacks, nem haragszom, ne aggódj emiatt! - próbálom megnyugtatni, de most már Mark is aggodalmasan figyel - Tíz perc és ott vagyok! El ne mozdulj addig!

- Siess kérlek! - mondja halkan és érzem van még valami, amit nem mondott el.

- Jacks összeveszett a szüleivel és - mesélnék neki, de ujjait ajkaimra tapasztja.

- Menj és vigyázz rá! - puszil ajkaimra, nekem pedig több sem kell: már indulok is.

Bár a lehető leggyorsabban vezetek, így is bele telik 15percbe, míg találok egy sikátort Jackson lakása körül.

Hiába csörgetem: nem veszi fel, de hallom csengőhangját így követem az irányít. Már örülnék, hogy megtaláltam, de sajnos tévednem kell.

Bár telefonja itt van, Jacksont sehol sem találom csak egy vértócsát a mobil mellett.

- Jacks, hol vagy?