Író: Tia
Műfaj: Yaoi
Páros: YugBam (Got7)
Besorolás: +12; +16; +18
Tartalom: "Mindig is irigyeltem az embereket...úgy élnek ahogy akarnak. Felnőnek, vágyakoznak, célokat tűznek ki és sok egyéb, mi számomra lehetetlen, de amit leginkább irigylek az, hogy szeretnek. Szerelmesek, boldogok, együtt élik le a szánalmas kis életüket...és ő is ezt fogja tenni..."
Yugyeom pov.
Miért? Hogyan mondhatnám el, hogy képtelen vagyok
távol maradni, hogy nem akarom mással látni, hogy félek elveszíteni, félek,
mert elfog tűnni?! De joga van tudni…
- Megakartalak
védeni az ilyenektől, azoktól, akik bánthatnak, a világtól. Nem akarlak
elveszíteni! Rettegek, ha arra gondolok: egyszer eltűnsz, az idő elmúlik és már
csak a múlt lesz.
Bambam napja
csendesen telt, alig lépett ki a házból és akkor is csak boltban lehetett. Nem
tűnt túl egészségesnek, de azóta a nap óta rengeteget fogyott, így nem tudom
beteg-e vagy csak lehangolt. Mint mindennap, most is elgondolkodom mi lett
volna, ha akkor nem megyek el, de valószínűleg csak rosszul végződhetett volna.
Akár hányszor szeretnék visszamenni hozzá, újra magamhoz ölelni, megcsókolni
érezni, hogy él… nem tehetem.
Bambam ma
valahogy más. Sokkal vidámabb, mint eddig és ez valamiért egyszere szomorít el
és boldogít is. Boldogít, mert jobban van; fáj, mert talán túl lépett rajtam.
Én miért nem tudok túl lépni rajta?
Csendesen sétál
a munkahelye felé, zenét hallgatva és elképesztően aranyos, amikor elfelejti a
tömeget és neki áll az utcán énekelni. Elpirulva, zavartan siet be az épületbe,
amikor észre veszi: az utcán van. Mosolyogva követem útját és amikor már régen
eltűnt az épületben én még mindig ott állva nézek utána. Legszívesebben utána
mennék, magam felé fordítanám és megmondanám mennyire fontos, mennyire
szeretném, ha velem lenne, de… nem teszem. Nem teszem, inkább megfordulva
megyek egy közeli sikátorhoz és várok. Várok, hátha egyszer észre vesz és ő jön
hozzám. Bár tudom ezt nem fogja megtenni, hiszen haragudhat rám és azt sem
tudja, hogy itt vagyok. Bár tudnád Bambam mennyire fontos vagy számomra!
A napok csak
telnek, ő pedig napról napra ki virultabb. Mi történhetett? Elfelejtett, már nem
hiányzom neki? Bár nekem se hiányoznál ennyire…! Ahogy ő egyre ragyogóbb, én
egyre erőtlenebb leszek. Már nem tudok táplálkozni sem, ha nem tudom biztosan
merre van, hol van. Nem tudok létezni sem, ha nem vagyok a közelében. Őrt állok
minden éjjel az ablaka alatt és reménykedem benne, hogy egyszer le jön hozzám,
de nem jön. Hogyan is tehetné? Nem tudja, hogy itt vagyok… Csak egyszer
hallhatnám újra édes hangját hozzám szólni!
- Szeretem a
hangod! – nézek mélyen szemébe, végig simítva arcán,
ujjam végig húzva alsó ajkán.
Hiányzik a
kezeim közül, hiányzik az a finom érintése, ahogy alig mert hozzám érni.
Hiányzik minden porcikája, minden légvétele…azok a sóhajok… – Bambam,
én hiányzom neked? – hiányozhatnék egyáltalán neki?
Vissza akarok
menni, megakarom ölelni, megmondani, hogy igen is fontos valakinek, elmondani
mennyire kell nekem, mert kell nekem. Látni akarom megint, ahogy édesen
szuszogva alszik hozzám bújva, ahogy elpirulva közeledik, hallani akarom a
folytonos kíváncsiskodását, érezni bőrét, ahogy hozzám ér…
Vissza akarok
menni, de nem tehetem. Mégis mit mondhatnék neki? Sajnálom, hogy leléptem, de
ha maradok megöllek? Érdekelné egyáltalán? Kétségbe esett volt és azt mondta ne
tartsam be a szavam…” Végig simítok arcélén, majd közelebb hajolok hozzá – Megígértem, hogy nem bántalak, de ahhoz
minél előbb el kell mennem, hogy be is tudjam tartani a szavam. – suttogom
szavaim ajkaira.
- Akkor ne tartsd be! – hunyja le pilláit mik alól egy apró
gyémánt csepp szökik meg és végig fut szép arcán, egészen ajkáig – Nem akarom, hogy el menj! – kap
ajkaim után és érzem mennyire kétségbe esett.” hogyan gondolhatta, hogy
megtenném?! Nem akarom bántani – így is még mindig fáj az a félelem, ami tükröződött
szemében –, nem akarom elengedni… De a kettő nem fér meg egymás mellett. Ha
velem lenne…de nem lehet!
- Az idő úgyis elvesz tőlem! – döntöm
össze homlokunkat lehunyva szemem és a lehető legközelebb húzom magamhoz.
Érezni akarom a közelségét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése