Műfaj: Yaoi
Páros: YuMark (Got7)
Besorolás: +12; +16; +18
Tartalom: "Idővel próbált kedveskedni, de féltem. Sosem tudtam mikor borul el az agya és mikor támad fel benne újra az az éne, akitől félek..."
Sziasztok! Itt lenne az új rész, remélem tetszeni fog! Kellemes olvasást!
Yugyeom pov.
Ahogy Jaebum lelökött az ágyról, kitisztult minden előttem. Megláttam Markot, ahogy ájultan fekszik Jaebum karjai közt, a lepedő véres, ahogy apró teste is… Mit műveltem?
- Sajnálom! – ennyit tudok kinyögni, mielőtt elterülök a szürke szőnyegen és azt hiszem most érzem igazán mennyi tablettát vettem be, amikor Mark ott hagyott egyedül a ház előtt.
Szörnyű fejfájással ébredek és hirtelen azt sem tudom hol vagyok, amíg meg nem pillantom az ágy mellett Jaebum összefont karokkal ülni egy széken. Na remek, fejmosás jön. Vajon most mit tettem?
- Ne érts félre, de remélem rohadt szarul vagy! – néz rám komoran és hirtelen nem tudom hova tenni ezt a bunkó modort. Ő nem szokott ilyen lenni.
- Kösz! Hol van Mark? – nézek körbe, de sehol sem látom. Hol lehet? Mi történt?
- Ott, ahol biztos nem mész a közelébe most!
- Mi van? – mi az, hogy nem mehetek a közelébe? Az én párom, akkor megyek a közelébe amikor akarok! – Nem mondod meg nekem, hogy mikor mehetek a közelébe és mikor nem! – állnék fel, de Jaebum egyszerűen lök vissza az ágyra.
- Soha többé nem érhetsz hozzá, mert esküszöm, hogy a léted is megbánod! – vág pofon és már el is tűnik az ajtó mögött. Még sosem emelt rám kezet, mi történt, hogy így felbosszantottam?
Arcom fogva kelek fel, előkeresve egy elfogadható szettet, majd mikor a földön lévő véres lepedőt megpillantom: minden felrémlik bennem.
Mark sírása, félelem a szemében, kimondta a pánikszót. Most először mondta ki…nem álltam le…
- Mark, hol van Mark? – rontok ki a szobából, de csak Youngjae alakját pillantom meg a konyhában. Mark sehol…nincs itt…hol van? Hogy van?
- Yugyeom, gyere ülj le! – fogja meg kezem Youngjae, de nem hallgatok rá. Hogy ülhetnék le, ha még azt sem tudom jól van-e? – Amíg nem nyugodsz meg, Jaebum nem fogja megengedni, hogy beszélj vele! – néz rám komoly arccal és sajnos igaza van.
- Ugye jól van? Ugye nincs baja? – kérdem, de hiába. Nem válaszol – Youngjae, kérlek!
- Miért csináltad? – fordul felém, figyelmen kívül hagyva a kérdéseim – Egész nap félt tőled, azt hittem csak összevesztetek és majd megnyugszol, de te – vesz mély levegőt. Ne mond ki, kérlek ne mond ki! – Te megerőszakoltad, megverted és majdnem megfujtottad. Hogy teheted ezt? Régen nem tetted volna meg. Én-én azt hittem szereted, hogy őt most tényleg szereted, de igaza volt Jaebumnak… - ahogy kiejti a szavait, szemem elöntik könnyeim. Nem, ez nem igaz, nem lehet igaz!
- Én szeretem! – hajtom le fejem és hagyom, hogy könnyeim végig csorogjanak arcomon. Szeretlek Mark, tényleg szeretlek!
- Ha szeretsz valakit, nem teszed ezt vele! Most túl mentél minden határon! – feláll, de mielőtt elmenne még felém fordul – Emlékszel mit mondtál, amikor Jaebum nem bírta tovább? Vagy meg változom, vagy elengedem…neked nem sikerült megváltoznod. Képes leszel elengedni?
- Nem akarom elveszíteni. – nézek ki a kicsiny ablakon. Esik az eső. Ugyanúgy folynak le az eső cseppek az üveglapon, mint Mark könnyei az éjjel. Istenem, bár én haltam volna meg…most mindenkinek jobb lenne!
- Miért vetted be? – szólal meg mögöttem Jaebum, de hirtelen nem tudom hova tenni a kérdését, amit észre is vesz – Ha tiszta vagy abba hagyod a pánikszó után, de most meg sem hallottad. Miért vetted be?
- Mérges voltam, csak-csak egy kicsit elakartam tűnni. – hajtom le fejem. Tudom, hogy mindig ellenezte a drogokat és igaza volt, de Jackson volt az egyetlen, ami távoltartott tőlük. Ő már nincs. Nincs és ez az én hibám.
- Tudod vele beszélhettél volna, ő segíthetett volna, de te teljesen kizártad az életedből. Tárgyként kezeled, pedig ő tényleg szeret téged. – ül le mellém és most érzem, hogy igaza van. Talán, talán tényleg beszélhettem volna vele, de hogyan?
- Sosem akartam tárgyként kezelni, ő ennél sokkal többet jelent nekem! – törlöm le könnyeim. Bocsáss meg Mark!
- Én is azt hittem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése