Dependencia - 2. Rész

Péntekenként frissül :D
Író: Tia
Műfaj: Yaoi
Páros: 2Jae (Got7)
Korhatár: +16, +18
Tartalom: "Emlék? Nem emlékszem semmire csak homályosan... Mark mellém bújik, Jinyoung az ágyhoz bilincsel és képszakadás. Később csak a saját zihálásom hallom, rettentő fájdalmat érzek..."

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog!

Kellemes olvasást! ❤

Yugyeom pov.

Álmosan pislogok fel, amikor észre veszem Bambamet, hogy felült az ágyban és idegesen pörgeti telefonja kijelzőét. Tudom, hogy nehéz volt neki este eljönni, mert bár nem ismerem ezt a Youngjae gyereket, attól még a legjobb barátja gyerek kora óta, én pedig ki vagyok, hogy eltiltsam tőle?! De akkor is zavar, hogy ennyire semmibe veszi Bambamet. Hiába próbál neki segíteni: nem tud és ezért sír minden éjjel. Emlékszem amikor megismertem: egy bárban ült egyedül, Youngjae lelépet egy idegennel Bambam pedig kétségbe esetten nézegette a híreket, imádkozva, hogy semmi baja ne essen... - Bamie, kicsim pihenj! Szükséged van egy kis alvásra! - ülök fel én is magamhoz ölelve - Nem érdemli meg a barátságod!

- Yugyeom, ő nem ilyen! Ez-ez csak egy rossz időszak! Kiskorom óta ismerem, vele cseperedtem fel, ismerem. Rengeteget szenvedett és most, most csak... - védené, de szavába vágok.

- Most elmenekült, megfutamodott és nem akarom, hogy téged is magával rántson! Nézd elhiszem, hogy nem volt ilyen, de most már ilyen és rettenetes hatással van rád! Folyton csak aggódsz, félsz, hogy meghal, vagy bántják, de őszintén. Ő aggódott érted tegnap amikor egy drog tanyáról hívtál fel zokogva? Utánad ment? Vigasztalt? Hát nem! Innen, ahol most van, te már nem tudod visszahozni! Már csak akkor tud felállni, ha saját maga rájön mit veszít ezzel az élettel! - törlöm le könnyeit, de látom szemében a menni akarást, azt az óvó szeretetet, amit mindig, ha róla van szó...nem akarom Bambamet elveszíteni, de nem tudom már mit tegyek, hogy ne őrüljön bele - Menj, de bármi van hívsz! Rendben? - engedek, mert látom mennyire menni akar és nem tudnám visszatartani. Bólint én pedig homlokon csókolom magamhoz ölelve - Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - törlöm le maradék könnyeit.

- Én is szeretlek Gyeomie! - bújik tenyerembe, mint egy kis cica és elképesztően aranyos ilyenkor. Kár, hogy mostanában sokkal inkább elveszett kis cica... - Remélem hamar vége lesz ennek! - sóhajt fel és bár tudom nem ilyen egyszerű ez, még sem tudnám megmondani, hogy talán sosem változik már meg.

Hirtelen jött az ötlet, de Bambam távozása után felhívom Jacksont és Jaebumot, a barátaimat, hogy este jöjjenek át - Semmi pia Jackson! - szólok rá azonnal, amikor szervezkedni kezd - Csak filmet nézünk és kajálunk, nálam maximum üdítőt kapsz! - persze már csak az kéne, hogy Youngjae berúgjon nálam is. Na azt hiszem Bamie akkor ölne meg!

- Jól van, jól van! De amúgy ünneplünk valamit? Vagy mi van? - kérdi röhögve mivel, hogy ő csak "viccelt" na persze én meg a pápa vagyok... Ünneplünk?

- Beakarom mutatni nektek Bamiet és ha jól alakul a dolog, akkor eljön egy barátja, vagyis a "legjobb" barátja és remélhetőleg jó hatással lesztek rá, sok a rossz szokása. - mesélem el egy szuszra, mire a torkomra égnek a szavak és muszáj meginnom a fél liter vizem, amit mindig az ágyhoz teszek este. Na persze, természetesen most is leborítom magam és hirtelen örülök, hogy nincs itt Bamie, mert nem akarom, hogy ilyen bénának lásson. Lerakva a telefont: írok szerelmemnek, hogy hétre hozza át Youngjaet én pedig elugrok vásárolni. Ha alkoholt nem is, de csipszből szerintem mérgező adagot vettem...komolyan hogyan fogyhatna el húsz zacskóval?

Youngjae pov.

Bamie hangos kiabálására kelek és rettenetesen fáj a fejem, kezem, tulajdonképpen minden porcikám. Emlék? Nem emlékszem semmire csak homályosan... Mark mellém bújik, Jinyoung az ágyhoz bilincsel és képszakadás. Később csak a saját zihálásom hallom, rettenetes fájdalmat érzek alfelemben és fulladozva sikítok Jinyoung minden mozdulásától, ahogy torkom szorítja. A fájdalom erősödik, ahogy az élvezet is és biztos vagyok benne, hogy valamit belém tolt, majd a sikításom hallom, de már csak messziről. Elélvezek a mérhetetlen fájdalomtól, ahogy az ostorral testemre csap és ismét csak a zihálásom hallom. Mark felettem támaszkodik, megkapaszkodik bennem, ahogy Jinyoung erősen nyomul belé és szinte már én is érzem a lökéseit. Mark könnyes szemekkel néz rám, de képtelen vagyok megmozdulni. Már csak lebegek, lebegek a mocsokban, mit Jinyoung kínált fel és őrülten élvezem minden pillanatát...

- Istenem Youngjae, szólalj már meg! - kiabál rám Bambam, mire végre kinyitom szemem és látom ki sírt szemeit. Valami nyomja a mellkasom, így oda nézek, de csak Mark alvó alakját találom. Szegény fiú, annyira nem akarja már ezt, annyira menekülne, de a külvilágtól jobban fél, mint Jinyoung ostorától. Sírt, látom feldagadt szemein és nincs szívem felébreszteni.

- Jól vagyok Bamie, de kérlek ne ébreszd fel Markot! Hadd pihenjen kicsit! - nézek rá szomorúan. Fáj őt is így látni - Sajnálom, tényleg! - hajtom le fejem, Mark tincsei közé vezetve ujjaim - De köszönöm, hogy visszajöttél! - ennyit mondok csak és meg sem szólalunk még egy vagy két óráig, míg Mark fel nem ébred. Csendben felülve hallgatom, ahogy hyungom a fürdőben valószínűleg kiüríti a gyomor tartalmát - ami nem lehet sok - és rossz érzés kerít hatalmába. Csak ő tudna megszabadulni, csak ne kellene ennyit szenvednie... - Mark, jobban vagy? - kérdem, amikor elveszetten visszasétál az ágyhoz és leülve maga köré teker egy vékonyka takarót.

- Persze! - feleli, de kicsit sem győzött meg. Kétségbe esetten nézhetek Bamiere, mert elmegy kávét főzni és reggelit készíteni, míg én magamhoz húzom a reszkető fiút.

- Miért hánytál? - simogatom meg hátát, ahogy szorosan hozzám bújik - Jinyoung miatt? - kérdek rá arra, amit sejtek egy ideje.

- Undorodom tőle! Azt-azt akarta... - kezd el sírni - arra kényszerített, hogy nyeljem le a saját ... Youngjae, én ezt nem bírom! Nem akarom többet! - zokog hozzám bújva.

- Jesszus Mark! Miért sírsz? Rosszul vagy? - telepszik mellénk Bambam, de feleslegesen, mert vele nem tud beszélgetni Mark. Tulajdonképpen szinte senkivel. Ő inkább hallgat, fél az emberektől, fél, hogy elveszít valakit, így inkább nem ismer meg senkit. Hogy én honnan tudom? Talán egy hasonló reggelen mesélte egy hasonló éjszaka után és már akkor sem bírta tovább csinálni. Mégis...sosem tudott ebből ki lépni - Mark, nyugodj meg, nincs semmi baj! - simít a fiú vállára lágy hangon szólva hozzá amikor rá jön, valószínűleg a történtek miatt sír és meglepő, de használ a nyugalma.

- Ugye tudod, hogy Bambammel beszélhetsz? Nem fog bántani és talán neked is jól esne kicsit... - tolom el magamtól épp annyira, hogy szemébe tudjak nézni. Komolyan gondolom, hogy ő többet segíthet neki, mint én.

- Tudod mit? A párom ma meghívta magához a barátait meg Youngjaet és te is eljöhetnél. Nem lesz alkohol meg miegymás, de lesz nasi és megnézünk együtt egy jó filmet. Olyan lesz, mint kiskorunkban az ott alvós bulik. - veti fel az ötletet Bambam, én pedig csak meglepve nézek rá. Van barátja? Meghívott? Vigyem ezt a megszeppent fiút vadidegenek közé?

Mark szomorúan, félve néz ránk, de lassan megszólal.

- Sosem voltam ott alvós bulin és nem igazán vagyok társasági lény. - szégyelli el magát csak fogalmam sincs miért...

- Nem baj, akkor most pótoljuk ezt! - mosolyog kedvesen a fiúra, amiért hálás vagyok és örömmel látom, hogy végre Mark is elmosolyodik.

Csak tudnám mit fogok én ott kezdeni "alkohol és miegymás" nélkül...