Dependencia - 4. Rész

Író: Tia
Műfaj: Yaoi
Páros: 2Jae (Got7)
Korhatár: +16, +18
Tartalom: "Emlék? Nem emlékszem semmire csak homályosan... Mark mellém bújik, Jinyoung az ágyhoz bilincsel és képszakadás. Később csak a saját zihálásom hallom, rettentő fájdalmat érzek..."

Yugyeom pov.

Oké, egy kicsit aggódom, hogy mi lesz ma… Bambam nagyon szégyenlős és érzékeny, nem akarom, hogy akár véletlenül is, de megbántsák – Fiúk, legyetek kedvesek! – fordulok feléjük mielőtt kinyitnám az ajtót.

- Mi mindig azok vagyunk! – mosolyog Jackson, de valahogy nem győzött meg, főleg mert sosem azok.

- De most komolyan! Ha megbántjátok, akár véletlenül is: biztosan kicsinállak! – fordulok az ajtóhoz, majd egy sóhaj kíséretében ajtót nyitok. Szerelmem tanácstalanul álldogál a két fiú közt, mindenhova pislogva csak rám nem. Na remek, még itt sincs igazán, de már most rosszul érzi magát – Szia kicsim! – ölelem magamhoz, hajába puszilva, hátha kicsit jobb kedve lesz.

- Szia. Ő itt Youngjae – mutat a mellette álló, fekete hajú fiúra –, ő pedig Mark. – mutat a szőkére. Érdekes, így külsőleg nem látszik egyiken sem milyen életvitelt folytatnak, maximum, ha jobban megfigyelek egy-két sebet, vagy heget.

- Sziasztok! – mosolygok rájuk – Gyertek csak be! – állok arrébb az ajtóból. Youngjae nagyot sóhajtva megy előre, Mark félénkebben utána, míg Bambam mellettem marad.

- Beszélhetnénk kicsit? – néz rám megszeppenve. Ohh, akkor ezért mentek be ilyen gyorsan.

- Mi a baj? – fogom meg kezét. Nem tetszik ez a félő arckifejezés, mintha a kivégzésére menne.

- Ha – hajtja le fejét, nagy levegőt véve –, ha nem kedvelnek a barátaid, akkor is velem maradsz? – kérdezi halkan, de megmosolyogtat.

- Hogy juthat ilyen az eszedbe kicsim? – ölelem magamhoz, megcsókolva szerelmem – Senki sem választhat el tőlem, senki és semmi!

- Szeretlek! – bújik hozzám édesen, nekem pedig elolvad a lelkem is annyira édes.

- Én is, de menjünk be! – simítok ki egy tincset szeméből.

Bólint, majd bent szorosan hozzám bújik, míg bemutatom a barátaimnak. Édesem, nagyon félhetett tőlük, de örülök, hogy most tudnak viselkedni. Míg én és Bamie leülünk a fotelbe Youngjae és Mark a kanapét foglalja el, az én drága barátaim meg azon vitatkoznak, hogy a Démonok között melyik részét nézzük. Személy szerint egyiket sem preferálom, Bambam nem igazán szereti a horror.

- Oké, hagyjuk! Szerintetek melyiket nézzük? Az egyiket sem: nem játszik! – fordul Jackson Markék felé.

- Igazából egyiket sem láttam még. – szólal meg halkan Mark.

- Akkor le vagy szavazva Jaebum, az elejétől kell látnia! – mosolyog örömittasan Jackson leülve Mark mellé. Hm…csak nem tetszik neki a fiú?

- De ahh… Jól van! – sóhajt csalódottan Jaebum, majd mikor elindul a film Youngjae mellé ül. Nekem ez így nem tetszik!

- Yugyeom, muszáj ezt néznünk? – néz rám félve Bamie az első húsz perc után, amit azért megmosolygok, mert még nem igazán történt semmi ijesztő.

- Hát maximum bemehetünk a szobába, de nem lesz ám olyan ijesztő. – mosolygok rá kedvesen. Igazából nem szívesen hagynám ezeket sem itt együtt, no meg szeretném, ha megismerné tényleg őket.

- Ohh, várjatok! Elfelejtettünk valamit. – rohan ki a konyhába Jackson és sajnos azt hiszem eszébe jutott a pezsgő…remek! – Ezt a mi kis szerelmes párunkra! Igazán örülünk, hogy együtt vagytok és bízunk benne, hogy még sokáig lesz így! – emeli fel poharát Jackson – miután mindenkinek öntött –, majd ránk nézve kortyol bele.

Hát egy részt igazán meghatottak a szavai, másrészt aggódok a két fiú miatt. Nem lenne jó, ha itt részegednének le…de hiába valók voltak a félelmeim. Mark még csak inni sem mer, Youngjae pedig csak egy keveset iszik – inkább csak a köszöntő miatt –, majd visszaülve nézi a filmet – Befenyítetted őket? – suttogóm párom fülébe, de mikor azt mondja nem, meglepődve nézek rájuk vissza.

Az idő vészesen telik és Bamie igen csak elfárad a film alatt – tényleg nagyon nem szeretheti az ilyet –, így beviszem a szobába, míg a fiúk tovább nézik a filmet – Fiúk, megcsináltam a másik két szobát, nyugodtan aludjatok itt. – mondom, majd Bambamet átkarolva a szobába viszem.

- Gyeomie – néz rám édesen mosolyogva –, szeretlek! – suttogja, mint egy kis titkot – talán megártott neki az az egy pohár pezsgő is? -, én pedig mellé fekve, betakarva csókolom meg, majd ölelem magamhoz.

- Én is Bamie!

Nincs átolvasva!