Műfaj: Yaoi
Páros: JiHope (BTS)
Besorolás: +12, +16, +18
Tartalom: Hoseok lassan harmincas éveiben járó író, ki már elveszítette élete célját, így csak sodródik a napok tömkelegéjével, de egy megszokott estéje során találkozik egy aprócska fiúval, kit meg kell mentenie. Hogy milyen hatással lesz a fiú az életére és mi is történt vele, amiért segítségre szorul? A részekből megtudhatod... ?
Sziasztok! Itt lenne az új és egyben az utolsó rész! Sajnálom a kimaradást - sajnos elvoltam/vagyok havazva most nagyon -, de azért remélem tetszeni fog nektek! Kellemes olvasást! ❤
Sehunt és a bandáját végül nem kellett lecsukni, mint
kiderült minden banda tagot lelőttek a rendőrök mikor razziát tartottak és
akárhogy is, elképesztően örültem a hírnek.
Viszont Jimin erőtlenül feküdt a kórteremben élet
halál közt lebegve és először képtelen voltam a szobában maradni, de pár nap
múlva nem bírtam tovább: látnom kellett, így most itt ülök mellette kezét fogva
és imádkozom, hogy felébred, már csak ennyi maradt – Van változás? – jön be Namjoon a szobába egy csokor virággal és
mellém húzva egy széket ő is Jimint kezdi fürkészni.
- Nem. – sóhajtok
fel rá nézve – És Jin? – el sem
hiszem, de hiányzik a társasága. Itt fekszik a szomszéd szobában, de nem akar
beszélni velem, biztosan haragszik rám, amiért miattam kellett ezt átélnie.
- Testileg jól
van, de hogy ezt mikor fogja feldolgozni, azt nem tudom. Hoseok – néz
rám -, tudnod kell, hogy nem haragszik
rád! Csak szégyelli magát, az akkor történtek miatt…
- De hát nincs
miért? Ő nem tett semmi rosszat és az annak a szemétnek pont ez volt a célja… -
belegondolva, hogy az a mindig életvidám, pozitív
ember most egyedül van és olyanért érzi rosszul magát, amiről nem is tehet,
borzalmas!
- Tudom, de még
előttem is szégyenlős volt eddig is… most azt sem engedi, hogy segítsek neki.
Féltem, nagyon! – sóhajt vállamra hajtva fejét.
- Sajnálom Nam! –
nyit be Jin vérvörös arccal és kisírt szemekkel – És-és Hoseok…én próbáltam segíteni
Jiminen, de-de … Annyira sajnálom! – kezd el megint sírni tenyerébe temetve
arcát.
- Ne sírj
kicsim! – öleli magához Namjoon és én is melléjük
állok.
- Segítettél is!
– ölelem meg – És semmiért sem kell bocsánatot kérned, vagy szégyellened magad!
~~~
- Édesem kész vagy? – nyitok
be a szobába, de ami ott fogad megmosolyogtat – Ugye tudod, hogy egy óra és itt lesznek Namjoonék?!
- Tudom! – áll
elém Jimin pimasz mosollyal arcán – Az még
rengeteg idő…és tudom… már nincs, aki valaha megállítson! – csókol ajkaimra
én pedig felkapom ölembe és az ágyhoz viszem…
- Szeretlek te kis ördög! – fektetem
el életem szerelmét és tudom, hogy soha többé nem fogom elengedni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése