Író: Tia
Párosok: YuMark, 2jae
Történet: Mark és Jaebum kapcsolata nem felhőtlen, ennek legfőbb oka: Jaebum érzelmei. Még mindig, lassan öt év távlatából is a szívét más bitorolja, az exe, akiért bármit megtett volna, de neki el kellett mennie.
Mark akaratlanul is más karjai közé menekül, de vajon ezúttal jó embernek adja szívét?
Mark pov.
Órák óta csak egyedül forgolódom az ágyban és Yugyeom
még sehol. Azt mondta siet, akkor mégis mi történhetet? Talán Jackssel történt
valami…eddig eszembe sem jutott. Tudom, hogy ő tényleg szereti Yugyeomot,
mit-mit fog gondolni, ha felébred? Már persze, ha egyáltalán felébred. Istenen,
ő annyit próbált segíteni én meg… Hibáztam, de nem azt bánom, hogy lefeküdtem
akkor vele, csak azt, hogy Jackson háta mögött történt az egész.
- Ah, hol vagy
Yugyeom? – sóhajtok fel, ahogy elönt egy rossz érzés.
Este felé már leragadnak a szemeim, bár fogalmam sincs
mitől vagyok ilyen fáradt, hisz egész nap csak feküdtem, de mégis elnyom az
álom. Az álom, ahol Yugyeom ott áll mellettem, látom, hogy mond valamit, de nem
hallom. Miért nem hallom? Távolodik tőlem, mintha a szél vinné egyre
messzebbre, nekem pedig minden méter egyre több könnycseppet csal a szemembe. Nem, nem hagyhatsz el! Gyere vissza!
Yugyeom, gyere vissza, kérlek!
Könnyáztatott szemekkel ülök fel az ágyban és sírásom
csak erősödik, ahogy tudatosul bennem: még mindig egyedül vagyok az ágyban.
Letörlöm könnyeim, majd fájdalmasan, de felkelek az ágyból. Yugyeom felsője
leér combom közepéig, és még mindig finom illata van, bárcsak ő is itt lenne…
Lassan megyek ki a konyhába és még csak most
tudatosult bennem, hogy ma még nem is ettem és igen csak éhes vagyok. De
egyáltalán nincs itt sem főzni való, sem semmi, így inkább csak egy szendvics
mellett döntök, amikor hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó.
- Szia. Hogy
hogy még fent vagy? – lép a konyhába, mellkasa előtt
összefont karokkal.
- Csak éhes
voltam. – hajtom le a fejem és fogalmam sincs miért
érzem úgy, mintha valami rosszat csináltam volna.
- A mikróban van
még grófi. – sétál a kis fehér dobozhoz és elő véve egy
tál grófit elém rakja. Na én ezt miért nem találtam? Bár ott eszembe sem jutott
keresni. Mindegy, most valahogy már nincs étvágyam.
- Köszönöm, de már ettem. Csináltam
szendvicset. – játszom inkább ujjaimmal az
ölemben. Olyan furcsa, mi történhetet vele? Vagy haragudna?
- És visszajössz
velem az ágyba? – ölel magához, hogy a hátam hasára
simuljon, míg ajkaival nyakam kezdi puszilgatni.
- Pe-persze. – lehelem
halkan, mert jelenleg elment a hangom egyrészt a kellemes érzéstől, mit
érintései adnak, másrészt a felőle áradó feszültségtől.
- Gyere! – fordít
maga felé és konkrétan ölébe húz. Amint elérjük a szobát, lefektet az ágyra és
úgy mar ajkaimra, mintha az élete múlna rajta. Yugyeom, mi történt veled? De
mielőtt megkérdezhetném: leveszi felsőm és a boxertől is megszabadít, majd
visszahajolva nyakam kezdi puszilgatni, harapdálni, amitől néha fájdalmasan,
néha élvezettel sóhajtok fel – Fáj még? –
néz szemembe, mikor levéve ruháit, lábaim közé fekszik én pedig majdnem
elfelejtek még levegőt venni is.
- Nem annyira. –
szólalok meg halkan, mert a hangom még mindig nem mert
visszajönni. Yugyeom pedig nem is várat sokáig magára: egy egyszerű mozdulattal
mélyül el bennem, ami azért nem a legkellemesebb és egy fájdalmasan szorítom
össze szemeim, míg Yugyeom összekulcsolja ujjainkat és nyakam kezdi szívni,
ahogy lassan kezd lökni belém. Úgy
tűnik, ahhoz még elég tág vagyok, hogy könnyen tudjon mozogni és a kezdeti
lassú lökések egyre gyorsabbak és erőteljesebbek lesznek, amikor pedig
eltalálja prosztatám: már én kérem, hogy gyorsítson. Szemeim képtelen vagyok
kinyitni, vagy akár csak pislogni, a torkom kiszárad a nyögéstől és mikor elélvezek még azt sem érzem
igazán, hogy vállamba harapott, ez most csak jobban felforrasztja testem. Kell
pár pillanat, hogy újra kapjak levegőt és mivel Yugyeom továbbra is ugyan abban
az elképesztően gyors tempóban nyomul belém, mint eddig: az agyam képtelen normálisan
funkcionálni, már csak nyögni és sóhajtozni tudok. Kellemetlen, ahogy az
orgazmus után is folyton eltalálja gyengepontom, de merevedésem hamar újra éled
– Ahh! – sikítok fel, ahogy könnyed
mozdulattal fordít hasra és vágódik erősen belém – Yu-Yugyeom! – szorítóm össze a kezem közé akadó takarót.
- Ne ficeregj! –
csap fenekemre, amitől hangosan sikítok fel, mert
egyszere éget és tölt el élvezettel, amitől máskor biztosan elpirulnék, de most
levegőt venni is képtelen vagyok – Csak nem
tetszett? – súgja fülembe, majd megharapja fülcimpámba – Kérsz még? – nyal végig nyakamon és akaratom ellenére is
bólintok, meg-meg remegő testel. Egy mélyebb lökésénél felé fordulva látom azt
a tüzet a szemében, mit még sosem, de képtelen vagyok sokáig felé fordulni, így
inkább visszafordulva hajolok az előttem lévő párnába, hangosan nyögdécselve.
Ahogy tenyere újra és újra fenekemen csattan és erősen csapódik belém, ismét
elélvezek és érzem, hogy ő is belém élvez, majd még egyet csap fenekemre,
miután kihúzódik belőlem. Érzem ahogy maga felé fordít, de kell még pár perc,
amíg tudatom visszatér és az is biztos, hogy még sosem dugtak meg ilyen durván,
de nem is élveztem még így semmit – Jól
vagy? – csókol ajkaimra, magához ölelve, míg betakar minket.
Képtelen vagyok válaszolni, vagy egyáltalán reagálni,
hozzá bújva szinte azonnal el is alszom, álmomban még sem érzem olyan közel
magamhoz, mint eddig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése