Mad in Love - 29. Rész

Író: Tia
Párosok: YuMark, 2jae

Történet: Mark és Jaebum kapcsolata nem felhőtlen, ennek legfőbb oka: Jaebum érzelmei. Még mindig, lassan öt év távlatából is a szívét más bitorolja, az exe, akiért bármit megtett volna, de neki el kellett mennie.

Mark akaratlanul is más karjai közé menekül, de vajon ezúttal jó embernek adja szívét?

Sziasztok! Úgy gondoltam, nem ártana picit megismernetek Yugyeom érzéseit is, ezért ez a rész most inkább erről fog szólni!

Kellemes olvasást! *-*

Yugyeom pov.

Reggel telefonom vad rezgésére ébredek és bár kissé komás vagyok, addig eljutok gondolatban, hogy Markot nem kéne most felébresztenem, így kibújok öleléséből és a nappaliba sétálok, magamra rángatva egy boxert – Mit akarsz Jaebum? – szólok bele, nagyot ásítva.

- Felébresztettelek? – kérdezi meglepődő hangon, majd nagy levegőt vesz – Én csak – akad meg mondatában –, voltam bent a kórházban és hallottam mi történt. Hogy vagy? – persze, tudhattam volna.

- Jól és ezt a témát itt le is zárnám! – morgom, míg felteszem a kávét főni. Most szükségem van egy erős fekete kávéra és szerintem Marknak is jól fog esni. Bár sok mindenre nem emlékszem a tegnapból, az biztos, hogy nem kíméltem annyira, mint kellene.

- Yugyeom otthon vagy? – kérdi meglepetésemre. Mit tervezhet?

- Öhm, igen. Miért? – teszem headsetre a telefonom, hogy csinálhassak reggelit. Mark tegnap nem tudom tényleg evet-e, nem igazán győzőt meg.

- És Mark nálad van? – kérdezi meg bátortalanul, amit nem tudok hova tenni.

- Igen. Miért? – húzom fel szemöldököm, míg a spájzból elő halászok pár tojást és sajtot, majd előkeresem a serpenyőt, de feltűnt, hogy Jaebum túl nagy csendben van – Jaebum, mi van?

- Én csak voltam a közös lakásban és nem volt ott. Kíváncsi voltam merre van. – halkul el és tudom, hogy hazudik. Ismerem már, mint a rossz pénzt.

- Jaebum, nem szeretem, ha hazudsz nekem! – állok meg minden mozdulatomban – Mi van veled? – kérdek rá és kezd idegesíteni a dolog.

- Sajnálom! – szólal meg csendesen – Csak Jinyoung azt mondta, hogy mérges voltál amikor elmentél. Persze ez természetes, de-de ismerlek…

- Mark jól van! – mondom ki, mielőtt tovább folytatja. Úgyis csak ezt akarta tudni – Most örülsz?

- Yugyeom, ne haragudj! – kezd el azonnal mentegetőzni – Átmehetek hozzád? – kérdi hirtelen, meglepve.

- Történt valami? – ha Youngjae megbántotta esküszöm megölöm!

- Nem, csak beszélgetni akarok veled.

- Gyere. – adom be a derekam, addig úgy sem hagy békén, amíg igent nem mondok – De most leraklak, reggelit csinálok!

- Én is kérek! – sikít a fülembe, amin nevethetnékem támad – Fél óra és ott vagyok, de tényleg kérek!

- Jól van, jól van. Szia. – teszem le vigyorogva a telefont.

Elkészülve a három omlettel, elő keresek három bögrét – tuti kérni fog Jaebum is –, kiöntöm a kávékat. Magamnak és Jaebumnak feketén, Marknak tejjel, mert tudom, hogy így szereti, utána pedig bemegyek a szobába.

Mark édesen forgolódik, bár ez valószínűleg sok jót nem jelent, így mellé ülök a kávéját az éjjeli szekrényre rakva és elkezdem simogatni arcát, eltűrve szeméből a kócos tincseit – Édesem – hajolok homlokához –, ébresztő! – puszilom meg és annyira édesen nyam-nyog párat, hogy muszáj mosolyognom – Markie. – puszilok orrára, mire megremeg és aranyosan kezd kacagni. Na, ilyennek sem láttam még, de nagyon tetszik, biztos még félálomban van – Szép reggelt! – nézek mélyen szemébe, mikor felpislog álmosan.

- Jó reggelt! – fonja át karjait nyakam körül magához húzva én pedig lágyan csókolok ajkaira.

- Hogy érzed magad? – ölelem magamhoz, ülő helyzetbe húzva, de felszisszen – Ebből ítélve nem jól. – biggyesztem le ajkam.

- Igazából jól, csak fáradtan és hát öhm tudod… - pirul el, lehajtva fejét, de amint rá jön, hogy pucér a takaró alatt és még nem cseréltem ágyneműt inkább visszafordul hozzám. Kár volt, mert jelenleg csak egy óriási perverz vigyor terül el arcomon.

- Hm… Nem tudom, mond csak. Fáradtan és? – cirógatom végig gerince vonalát.

- Ahh… - sóhajt fel, megremegve – Fá-fáj a fenekem. – pirul el saját szavaitól.

- Ugye tudod mit kell mondani, ha azt akarod, hogy leálljak? – nézek szemébe, össze dörgölve orrunkat.

- Nem akartam, hogy leállj. Tetszett! – néz szemembe szégyenlősen mosolyogva – Élveztem!

- Ennek igazán örülök. – puszilok ajkára – De most pattanj, mert Jaebum fél óra múlva itt lesz, addig pedig szeretnék veled lezuhanyozni.

- Mi? De minek? – tátja el száját kicsit mérgesen. Nem is gondoltam rá, hogy zavarni fogja. Hiába, nekem is még korán van…

- Egyrészt mert a legjobb barátom, másrészt hiába mondok nemet, akkor is át jön. – simítok ki egy szőke tincset homlokából.

- Nem akarok vele találkozni. – hajtja le szomorúan fejét – Még nem. – teszi hozzá halkan.

- Pedig ő aggódott miattad. Mark, tudom mennyire megbántott és azt is, hogy te egy teljesen más oldalát ismered, mint én, de nekem a legjobb barátom és néha szükségem van rá, hogy velem legyen, ahogy neki is rám. Mellesleg nem lehet neki nemet mondani, valahogy ezt a szót nem ismeri… - nyúlok álla alá.

- Tudom, sajnálom! – vált letargikussá a hangulat.

- Édesem, ne sajnálj semmit, csak gyere velem zuhanyozni! – csókolom meg, most viszont sokkal mélyebben és szenvedélyesebben, talán így végre tovább lép a témán.

- Yu-Yugyeom – válik el ajkaimtól lihegve – Nem bírnék még egy menetet! – pirul el, de csak elnevetem magam – Na, ne nevess ki! – kezd el duzzogni, de akkor sem bírom ki nevetés nélkül.

- Ne haragudj! Ne aggódj, nem terveztem semmi ilyent a zuhany alatt, de most már csak húsz percünk van… - puszilok orrára és annyira édesen elpirul, hogy örökké puszilgatnám és ölelgetném… Na ilyet sem gondoltam még magamban sem!

- Segíts! – nyújtja felém kezét mikor felállok és muszáj megint mosolyognom. Megfogom kezét és összefonva ujjainkat felhúzom az ágyból magamhoz rántva, de fájdalmas sóhaja elveszi a kedvem a huncutkodástól.

- Ezért Jaebum még kinyír engem… - gondolkodom el, mit fog csinálni, ha megtudja mi a baja Marknak. Kíváncsi tekintete nem engedi, hogy szó nélkül hagyjam ezt – Részben azért akar átjönni, mert hallotta, hogy tegnap mérges voltam és aggódott érted.

- Érdekes, az elmúlt öt évben egyszer sem aggódott… - jegyzi meg szarkasztikusan, én pedig nyakába bújva sóhajtok. Annyira sajnálom, hogy ezt át kellett élnie – Miért voltál mérges? Mi történt? Jacksonnal történt valami?

- Változatlan az állapota, de tulajdonképpen részben miatta. Mark, most nem akarok erről beszélni, olyan kellemes veled, megnyugtató és most jó kedvem van. Ígérem később elmondom, de most nem akarom felidézni! – szorítóm magamhoz. Most nem akarok ezzel foglalkozni…

- Jól van, akkor menjünk! – csókol nyakamra, amin elmosolyodom.

Röpke tízönöt perc múlva már tisztán és egymás karjaiban kászálódunk ki a fürdőből, egyenesen a szobába menve – Most szívesen huncutkodnék veled. – csókolom meg, magamhoz húzva meztelen testét és ahogy bőrünk összeér… ahh vissza kell fognom magam!

- Yugyeom – válik el riadtan nézve rám, amiért megint csak nevethetnékem támad.

- Nyugi, nem foglak most megdugni – engedem el és elő véve egy fehér felsőt és fehér boxert, felé nyújtom –, de akkor fel kell öltőznőd, hogy bírjak magammal.

- Ugye tudod, hogy van itt nekem is ruhám? – mosolyog rám elvéve a ruhát – Nadrágot nem kapok? – néz rám azokkal a huncut szemekkel.

- Szeretem nézni azokat a szép combjaidat és a felső nagy lesz, szóval azért takar. – veszek elő magamnak is egy kényelmesebb szettet.

- De itt lesz Jaebum. – bizonytalanodik el a hangja, ezért felé fordulok.

- És? – húzom fel szemöldököm. Gondolom látta már kevesebb öltözékben is, hisz együtt voltak. Akkor mi a baj ezzel?

- Nem akarom, hogy így lásson. – hajtja le fejét, így vizes haja arcára simul.

- De miért baj ez? Szerintem látott már ennél kevesebben is. – lépek elé, miután felhúztam a fekete boxerem és fekete nadrágom.

- De akkor együtt voltam vele. – néz rám nagy szemekkel – Nem akarom, hogy ilyen állapotban lásson. Ez annyira… - akad el mondatában.

- Milyen állapotban? – ölelem meg – Nadrág nélkül vagy szex után? – nézek szemébe, mire lesüti szemét. Szóval eltaláltam – Jaebum nem hülye és tudja, hogy lefeküdtünk, mellesleg nadrágban vagy anélkül, de kitalálja. Azt pedig már megmondtam, hogy nem akarlak megalázni, az nem az én stílusom. Tudod hol találod a ruhákat és nem kényszerítelek semmi ilyenre, csak szimplán szeretem, ha felsőimben vagy. – puszilok homlokára és meghallom a csengőt, így elszakadok Marktól és felveszem a felsőm – Mindegy mit húzol, de gyere ki a szobából hozzánk reggelizni! – súgom ajkaira, majd egy gyors csók után kimegyek és beengedem barátom.

- Ugye nekem is csináltál reggelit?! – megy egyenesen a konyhába Jaebum én pedig mosolyogva követem – Mark merre van? – néz rám kérdőn. Úgy tudtam, hogy ezért akar át jönni…

- Neked is szia. Egyébként a szobában öltözik. – támaszkodom a falnak összefont karokkal, jót mulatva Jaebum reakcióján.

- Még reggel is terrorizálod? – dől a konyhaszekrénynek.

- Nem terrorizálom. Amúgy csak zuhanyoztunk.

- Na persze, emlékszem én azokra a zuhanyzásokra… - mosolyodik el kissé elpirulva.

- Tényleg csak zuhanyoztunk. – lépek elé – Mellesleg nem szeretném, ha előtte hasonlókkal viccelődnél, mert már így is zavarja, hogy itt vagy.

- Ennyire utál? – néz rám kétségbe esve.

- Nem hiszem, inkább csak szomorú miattad. No meg szégyenlős. – mosolyodom el. Jaebum bólint, majd leül az asztalhoz várakozva tekintve rám – És mi van veled meg Youngjaeval? – érdeklődöm.

- Jól vagyunk csak nem támogatja, hogy feljöjjek hozzád. Féltékeny Markra.

- Mi van velem? – lépked elém Mark magához ölelve és meglepődve veszem észre, hogy mégis csak a fehér hosszú ujjúban és az adott boxerben jött ki.

- Youngjae féltékeny rád. – puszilok orrára és igen, megint édesen elpirul – A helyében én is az lennék egy ilyen angyalra. – csókolok aprót ajkaira.

- Édesek vagytok. – jegyzi meg Jaebum, amin elmosolyodom.

Leülök én is a reggelihez, Mark pedig kínosan szemez a székkel, ezért inkább az ölembe húzom, így csak egy picit szisszen fel, de Jaebum már erre is felkapja a fejét – Nyisd ki szád! – mosolygok Markra, majd mikor megteszi egy falat omlettet tolok ajkai közé – Imádlak! – puszilok arcára mosolyogva.

Az idő rohamosan megy reggeli közben és Jaebum kérésére – vagy inkább parancsára – leülünk a nappaliba filmet nézni, de Mark inkább a szobába megy azt mondva, hogy nincs kedve a filmhez. Pár perc gondolkodás után utána megyek, mert nem akarom, hogy rosszul érezze magát – Mark, mi a baj? Ha Jaebum zavar elküldhetem. – állok meg mögötte.

- Meglepő, de nem zavar és élvezed a társaságát. Maradjatok csak nyugodtan, el leszek én itt. – mosolyog rám, majd lassan leül az ágyra és elfekszik.

- De nélküled nem jó. Ha nem ő zavar, akkor mi? Haragszol rám? – ülök mellé, hasát simogatva.

- Nem haragszom rád! – sóhajt fel, lehunyva pilláit – Nézd, kicsit kellemetlen kint folyton ülni és nem bírom tovább. – húzza fejére a párnám. Ohh, hogy ez a baj.

- De ott is lefeküdhetsz! – szomorodom el. Szóval mégis csak miattam nem akar kint lenni – Sajnálom! Hozzak fájdalomcsillapítót? – húzom le róla a párnát.

- Azt megköszönném. – pirul el mosolyogva.

- Mindjárt jövők. – puszilok homlokára, majd kimegyek a konyháig meg sem állva előkeresve a legerősebb fájdalomcsillapítót.

- Az minek? – hallom meg Jaebum hangját magam mögött, de most nem érdekel, csak előveszem az alma levet, hogy öntsek Marknak – Yugyeom, az mire kell? – fogja meg kezem rám nézve, de most képtelen vagyok rá nézni, így lesütöm szemem. Még sosem szégyelltem így magam senki előtt – Yugyeom, válaszolj már! – simít arcomra, de továbbra sem nézek rá, csak lehunyom pilláim.

- Én csak… - halkulok el – Későn jöttem haza és Mark ébren volt. Szar kedvem volt és nem igazán voltam magamnál. Én csak kicsit elakartam felejteni mindent… talán túlzásba estem és most – sóhajtok fel.

- És most? – hallom hangján, hogy fél a válaszomtól, amitől csak jobban elszégyellem magam.

- Most kellemetlen neki, ha ülnie vagy járnia kell. – fordulok el Jaebumtól.

- Ohh – hallom, hogy ledöbbent, de nem akarom tőle is hallani: mekkora balfasz vagyok, így most elő véve egy poharat végre ki is öntöm azt a gyümölcs levet – Yugyeom megígérted, hogy vigyázol rá! – vált vádlóra.

- Tudom és talán ezért is érzem ilyen szarul magam. – kerülöm ki, vissza menve Markhoz, majd oda adom neki a fájdalomcsillapítót és magára hagyom. Nem akarok több fájdalmat okozni neki!

- Yugyeom – ül le mellém Jaebum –, sajnálom, hogy letámadtalak! Ez végül is nem nagy gond és abból ítélve ahogy bújik hozzád, gondolom nem volt ellenére. – mosolyog rám – Tudom, hogy sok minden nyomja a szíved, de itt vagyok, ha beszélgetni akarsz és Mark is kimondottan az a fajta ember, aki meghallgat és képes egy szavával boldogabbá tenni. Ha igazi kapcsolatot akarsz – és már pedig azt mondtad azt akarsz –, akkor meg kell tanulnod kommunikálni vele és nem csak szexben levezetni a feszültséget! – ölel magához.

- Félek, ha megismer elmenekül!

- Nem fog, de ahhoz őszintének kell lenned vele! – igaza van – Elmondtad mi történt tegnap? Hogy miért voltál mérges? – megrázom a fejem. Nem drága Jaebum, nem mondtam el. Ahogy azt sem, hogy ezután megint füveztem… Nem akarom, hogy tudja – Akkor mond el neki!

- Mit mondjon el? Yugyeom, mi történt? – áll meg Mark előttünk én pedig most legszívesebben elsüllyednék szégyenemben!